Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén
ségével a saját szorgalmával s az illetők akaratával el is érend". 6 Ugyancsak A tengerszemű hölgyben arról ír Jókai, hogy az Életképek régi kritikusa „kegyetlenül bánt a művészekkel", ő pedig az ellenkező végletbe csapva minden színészt feldicsért. A másik visszaemlékezése szerint is mindenkit agyba-főbe dicsért. A január 2-i bírálatának tanúsága szerint „a eritica hivatása ... az, a hol gyöngyöt talál, azt hozza napfényre". Ugyanitt írja a következőket: „Uly nézetekkel a criticáról fogtam a nemzeti színház szemlevivéséhez". 7 Nem érdektelen, hogy az Aradi Kezlöny tárcaírója még Jókai életében tulajdonítja írónknak e cikket. 8 A január 2-i bemutatkozó rovat Caracalla aláírással jelent meg. (Jókainak erről az álnevéről eleddig nem tudtunk.) Utána még két alkalommal, 9-én s 16-án lényegesesen jelentéktelenebb bírálatokat találunk C. kézjeggyel a Nemzeti Színház c. rovatban. Első pillantásra is gyanús, hogy a C. a Caracalla rövidítése. Az Othellóiól szóló január 16-i cikkben van egy félreérthetetlen utalás, mely azt bizonyítja, hogy a Caracalla aláírású és a C. kézjeggyel megjelent cikkek szerzője azonos: „ . . .vannak emberek, kiknek szemeik rövidlátósága füleikben van kárpótolva, ezeknek kedveért még egyszer elmondjuk, mit legelső szavaink közt elég világosan tudtokra adtunk."" A tengerszemű hölgyben említi Jókai, hogy az egyik bírálata miatt összekülönbözött a szerkesztővel. Hogy milyen vélemények hangzottak el, azt természetesen nem tudjuk. Érdemes azonban felfigyelni arra hogy a január 16-i s egyben utolsó C. kéz jegyű beszámolóhoz szerkesztői megjegyzést fűz Frankenburg, melyben kifejti, hogy nem ért egyet a cikkíróval („Kár illy emberekre annyi szót vesztegetni. . ." 10 ) Egyébként már Jókai is utal ebben a cikkben arra, hogy bemutatkozását egyesek fitymálva fogadták. Kétségtelen azonban, hogy Jókai visszaemlékezése — mely szerint Frankenburg azt válaszolta neki, hogy „Belőled nem lesz kritikus!" — nem pontos. Valószínű, hogy az emlékeit rögzítő írót befolyásolták az Életképek Rhadamanthus álnevű cikkírójának szavai, ki 1848. január 9-én Jókai egyik színibírálatával kapcsolatban az Életképekben a következőket jegyzi meg:,, Ön, tudva van, hogy igen jó ember, önből válhatik igen jó férj, jó családapa, jó keresztyén, de eriticusnak nem született ön." 11 Jókai 1847 elején csak egy jelentősebb és két apróbb bírálatot írt az Életképek Nemzeti Színház c. rovatában. Lényegesen fontosabb szerepet tölt be a Jelenkornál a Budapesti Napló c. rovat vezetőjeként. Nem kétséges, hogy mint fiatal hírlapíró újdonságaival éri el legnagyobb sikereit. Még szerkesztő korában is az újdonságírás lesz a fő működési területe, sőt 1849-ben is elsősorban az ő szatirikus fricskáinak köszönheti népszerűségét az Esti Lapok. Mikor vezette Jókai a Budapesti Napló c. rovatot? Életírói csaknem valamennyien felhasználják Jókai visszaemlékezéseinek azt az egyetlen pontosnak látszó adatát, hogy három hónapig dolgozott a Jelenkor újdondászaként. Szinnyei szerint azonban 1847. január 1. — 1848. március 16-a között, tehát nem három, hanem mintegy 14 hónapon át vezette-a Jelenkor újdonságrovatát. A Jókai-irodalomban békésen megfért egymás mellett ez a két, egyaránt téves vélemény. Helmeczy Mihály 1846. december 3. és 31-e között kibocsátott szerkesztőségi felhívásában említést tesz arról, hogy új munkatársak bevonásával igyekszik felfrissíteni a lapot. Nem kétséges, hogy a, Jelenkor szerkesztője már decemberben komolyan gondolt arra, hogy munkatársai között szerepelteti Jókait, ki december 29-i leve« Uo. 1. sz. 27—28. 1. ' Uo. 26. 1. » 1891. nov. 29. 283. sz. 1—2.1. 9 Életképek 1847. 3. sz. 90. 1. 10 Uo. 11 Uo. 1848. 2. sz. 60.1. Nemzeti Színház. Egy-két szó a Leona előadásáról.
