Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén

Jókai életművének feldolgozói sűrítik, félreértik, vagy kiszínezik írónk memoárjait, s ezzel kimondatlanul is alaposan megcsonkítják Jókai életművét vagy éppenséggel több tíz ívet „ajándékoznak" neki. A kirívó ellentmondások és a kétségtelen hiányok mindenképpen óvatosságra intenek a pályakezdő hírlapíró portréjának megrajzolásakor. Éppen ezért e már-már irodalomtörténeti hitelű adatokat szembesítenünk kell a fellelhető egykorú, forrásértékű írásos feljegyzésekkel: levelekkel, ill. az 1847-es hírlapok és folyóiratok közleményeivel, hogy egyrészt a fiatal publicista életrajzi adatait pontosan megállapíthassuk, másrészt azért, hogy az ismeretlenségből kiemelhessük az aláíratlanul megjelent írásait, hírlapi glosszáit, krónika-töredékeit, életképszerű jeleneteit, amelyekről az eddigi kutatás alig vett tudomást. E kettős feladat megvalósítása szorosan összefügg egymással. Gyakran előfordul ugyanis, hogy ha választ adunk arra a kérdésre, hogy hol működött Jókai mint újságíró, azt is könnyebben felfedhetjük, hogy miket írt a kérdéses időben. Nem egy esetben épp e rövid cikkek hitelességének megállapítása utal Jókai hírlapírói tevékenységének idejére és helyére. Mindjárt a kezdet kezdetén le kell szögeznünk, hogy a Budapesti Naplóban megjelent közleményeinek kiforratlansága, műfaji és színvonalbeli heterogeneitása miatt nem tartjuk elsődlegesnek a stílusjegyek vizsgálatát, hanem sokkal inkább a tartalmi és technikai jellegű — nem egy ízben egészen aprólékosnak tetsző áruló jelekre fektetjük a fő súlyt, jóllehet igen gyakran közvetlenül is kimutatható Jókai írásainak stílusbeli rokonsága. 1847 körül az újdondászok általában a Journal des Débats szellemes könyv- és színdarabismertetései miatt népszerű Jules Janin (1804—1874) modorában közölték híreiket. Ez lényegében azt jelentette, hogy az objektív hangú közleményekhez néhány szavas, szellemes szubjektív megjegyzéseket fűztek. Ë megjegyzések színvonala minősítette végső fokon az újdonságírót, s ez az előadási mód tette lehetővé Jókai és a Pesti Hírlapnál dolgozó Pákh Albert számára, hogy szatirikus-ironikus készségüket napicikkek írása közben is gyümölcsöztessék, s ez által kiemelkedjenek a nemegyszer sután élcelődő újságírók névtelenjei közül. A szoros határidők és a hírlapok terjedelmi követelményei azonban bizonyos mértékig kötelezően írták elő számukra, hogy különösebb ihlet híján is kitöltsék a rovatot. Ilyenkor keletkeztek azok a szürkébb, sok más újságíróéval stílusbeli rokonságot mutató hír-forgácsok, amelyek közül lehetetlen csupán stílusjegyek alapján kiválogatni a különböző szerzők írásait. Természetesen nehezíti a kisebb-nagyobb cikkek szerzők szerinti elkülönítését az is, hogy a fiatal íróknak egy tekintélyes része Petőfit és Jókait „bámulta s az írmodorukat utánozta".

2 Mindezek figyelembevételével kézenfekvőnek Ígérkezik az a módszer, hogy elsősorban a tartalmi jellegű áruló megjegyzésekre ügyelve s a stílusjegyeket csak másodsorban felhasználva igyekezzünk Jókai szerzőségét bizonyítani. 1846. november 19-i levelében még arról számol be Jókai az édesanyjának, hogy az Életképekbe és a Pesti Divatlapba novellákat fog írni, s emiatt kell majd az ügyvédi cenzúra után is Pesten maradnia. Újságírói tevékenységére vonatkozó első adatot a december 3-i levelében találjuk: „Frankenburg felszólított, hogy a jövő félévre lapjában a színházi referálást vállaljam magamra havonkint 15 pft és egy zártszéki megtisztelés mellett."

3 December 12-én, ügyvédi vizsgájának másnapján írja anyjának: „.Megkísérlem a világba indulást, még pedig amennyire lehet önerőmmel." December 27-i levelében a következő sorokat olvashatjuk: „A jövő hónapra ismét adatott előre a színibírálatokért Fr. 15 pftot." 2 HELFY IGNÁC: Egy kis visszaemlékezés. Fővárosi Lapok 1894. jan. 6. 6. sz. 49.1. 3 O. Sz. K. Fol. Hung. 2261. Jókai leveleit a továbbiakban is mindig e helyről idézzük.