Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén

Későbbi leveleiben már nem említi, hogy milyen munkát végzett mint színházi referens, s ennek az lehet az oka, hogy nagyon rövid ideig dolgozhatott Frankenburg lapjánál. Egykorú feljegyzések híján a már idézett két visszaemlékezésből kiindulva kell megállapítanunk, hogy milyen színibírálatokat írt Jókai 1847 elején. (Természetesen — ha mód nyílik rá — a kétes cikkek hitelesítését csak másodsorban bízzuk a visszaemlékező Jókaira, bár memoárjait megbízhatatlanságuk ellenére sem lehet eleve félretennünk mint használhatatlan anyagot, mert bizonyos esetekben perdöntőek lehetnek egyes írások megítélésénél. Gyakran tapasztalhatjuk ugyanis, hogy a visszaemlékezések megerősíthetik az egykorú feljegyzésekkel igazolt Jókai-cikkek hitelességét.) Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Szinnyei József csak általában említi, hogy 1847-ben írt Jókai az Életképek Nemzeti Színház c. rovatában, sőt az Aradi Közlöny V. L. kézjegyû tárcaírója a század végén azt állapítja meg, 1847 első felében nagyon sok színibírálatot olvashatunk az Életképek hasábjain írónk tollából.

4 Nehezíti a kérdés megoldását, hogy 1846-ban és 1847-ben a Nemzeti Színház c. rovat volt az Életképek legtarkább és legtöbb zavart okozó rovata, s a ritkán előforduló névaláírások mellett nagy számmal található kézjegyek és álnevek lényegében megfejtetlenek. Szinnyei csak azt jelzi, hogy 1847-ben színibírálatokat írt Jókai. Ez azonban az év második felére is vonatkozik, amikor mint szerkesztő valóban több színházi referátumot készített. Arról szó sincs, hogy az egész első félévben ő vezette volna a színi rovatot. Az sem kétséges, hogy a jelen esetben a visszaemlékező Jókai áll az igazsághoz közelebb, s nem az Arad-i Közlöny tárcaírója, aki különben sem filológusként, hanem a rajongó olvasó szemével gyönyörködött a kezébe került Életképek sárguló lapjaiban. Az egykorú feljegyzések alapján is kétséget kizáróan bizonyítható, hogy Jókai előbb volt Frankenburg divatlapjánál rovatvezető, s csak utána került a Jelenkorhoz. Joggal tételezzük fel, hogy rövid ideig vezette az Életképek színi rovatát, hiszen A tengerszemű hölgy c. regényében azt írja, hogy már az első héten kitelt az esztendeje, Az én kortársaim c. visszaemlékezésében pedig azt említi, hogy legelőször színbíráló lett, majd utána rögtön elcsapta Frankenburg. 1846 októberétől, tehát azt megelőzően, hogy egyáltalán felvetődött annak lehetősége, hogy színházi referátumokat készít Jókai, átvizsgáltam az Életképek színházi rovatát, s kiderült, hogy 1847. január 2-án mutatkozik be az új színházi kritikus, míg a Jelenkornál január 7-én ad hírt magáról a Budapesti Napló új rovatvezetője. Sok áruló jel teszi nyilvánvalóvá, hogy a kritikus és az újdonságíró nem más, mint Jókai. Az én kortársaimban ugyanis arról emlékezik meg írónk, hogy ebben az időben nem értett a színikritikához, A tengerszemű hölgyben pedig azt írja, hogy először látva balettet, megcsodált egyjeles hölgyet". 1847. január 2-án azt árulja el a színházi rovat új vezetője, hogy az „operákhoz nem igen ért. Nagy gyönyörét leli ugyan a szép énekben . . . megszellemiti H(ollósy) Cornelia tündéri éneklése".

5 A tengerszemű hölgyben — nem elég pontosan — arra emlékezik Jókai, hogy a Londoni koldusok c. színdarabról írt bírálatában Szilágyi LiUát magasztalta fel, fényes jövőt jósolt neki, s ezért Frankenburg megneheztelt rá. E darabról írt Jókai bírálatot, de 1847. szeptember 26-án, s így ez a kritika nem válthatta ki Frankenburg rosszallását, mert ekkor már nem ő volt a divatlap szerkesztője, hanem Jókai, ki egyébként már január 2-án is dicsérte Szilágyi Lillát. Szerinte „fiatal korához mérve elég ügyesen jár el rövid szerepecskéiben s miért eléggé nem lehet dicsérni: semmiféle affectatiókra nem mutat hajlamot, minélfogva vesszük magunknak azt a bátorságot: hogy neki művészeti szempontból igen szép jövendőt merünk ígérni, mit hisszük Isten segít4 Sárguló levelek. Aradi Közlöny 1891. nov. 29. 283. sz. 1—2.1. 5 Életképek 1847. 1 sz. 28. 1.