Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió
JÓKAI ÉS AZ 1 87 5-öS FÚZIÓ Leng/el Dénes Jókai írói és politikai pályafutásának bemutatása szinte leküzdhetetlen feladatnak látszik. A hosszú és ellentmondásokban gazdag fejlődést irodalomtörténeti szempontból csak akkor elemezhetjük eredményesen, ha néhány szilárd pontot alakítunk ki, s ezekre építjük fel az egyes fejezeteket. Ilyen bázist teremthetünk az 1873—1875ös válság meg a fúzió részletesebb bemutatásával és elemzésével. Az 1875-ös dátum fontosságára nemcsak az újabb irodalomtörténeti kutatás hívta fel a figyelmet, 1 hanem a történészek is, 2 akik az író társadalmi hatását iparkodtak feltárni. Amikor cikkünkben Jókai 1873—1875-ös politikai és írói tevékenységét vizsgáljuk, elsősorban irodalomtörténeti szempontokat vetünk fel, de az adatok közlésével és csoportosításával talán a marxista történeti kutatásnak is használhatunk. Jókai hosszú pályája során szüntelenül hangsúlyozta, hogy ő a 48-as program alapján áll. Ez a program már a szabadságharc alatt sem volt egységes, s maga Jókai is azzal tér ki a részletezés elől, hogy ez a küzdelem maga volt a ,,nap". Azt is megvallja, hogy voltak „napfoltok", s jól tudja, hogy 49-ben ő Kossuthhoz képest is jobboldalinak mutatkozott, s egészen messze került Petőfi radikális programjától. Mit őriz mégis a hosszú pályafutás alatt ? Azt az illúziót, hogy a nemzet függetlenségéért és a szabadelvűségért harcol. Ez a harc egyre több megalkuvással, magyarázkodással jár. Vizsgáljuk meg közelebbről egyik legérdekesebb szakaszát, melyben Jókai ellenzéki politikusból a kormánypárt képviselőjévé válik. Jókai a határozati párt legradikálisabb tagja, 3 s A Hon című politikai napilapban állandóan hangoztatja is nézeteit. 1867-ben a delegációs politikát imposszibilisnek tekinti és teljesen egyetért Kossuth híres Kasszandra-levelével. A Hon 1867. május 28-i számában így vezeti be a levél közlését : „. . . ezen emlékezetes iratot mi is teljes hazafiúi készséggel, s a meggyőződések találkozásának önérzetével közöljük lapunk hasábjain". Amikor Pulszky Ferenc válaszolni próbál a levélre, A Hon így foglal állást : „Kossuth nyílt levelére nézve említettük, hogy 20 000 példányban kelt el. Említésünk óta másik 20 000 kelt el. Pulszky válaszát pedig az ifj liság nyílt helyeken 1 Vö. kaiänäwn- : S ŐT KR [ST VAN : Jókai útja. Romantika és realizmus. Bp., 1956. - PAC H iíHKl.VIOND PÁL—HANÁK PÉTER : Magyarország története az abszolutizmus és a dualizmus korában II. Bp., 1957. éj Vita az 1875. ívi fúzió tartánetével ka??.s:>latos kérdésekről. Századok, 1955. 6. sz. M. KONDOR VIKTÓRIA : Az 1875-ös pártfúzió. MTA 1959. MÉR El GYULA : Magyar politikai pártprogramok (1867—1914) Bp., 194:3 ; 23.