Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió

egyre-másra elégeti". (Május 30-i szám.) Ugyanez a szellem nyilvánul meg az 1868. március 17-én Nagyváradon tartott értekezleten is. Az értekezlet állást foglal a kiegyezéssel szemben. Az 1867. XII. tc. 69. § értelmében a közös kül- és hadügy számára közös minisztériumot szerveznek, melynek tagjai az osztrák és magyar delegációnak felelősek ; kölcsönös alku és egyezkedés útján kötik meg a vám- és kereskedelmi szerződést ; a hadseregre nézve őfelsége intézkedik. Ezzel szemben a Tisza Kálmán vezetésével összeült tanácskozás pontokba foglalja az ellenzék felfogását. A híres „bihari pontok" A Hon 1868. április 2-i számában vezető helyen jelennek meg. A határozatnak ilyen tételei vannak : „Magyarország semmi más nemzetnek vagy országnak alá nem vetett, szabad és független ország. . . . Megszüntettessék ennek folytán a delegáció intézménye és a közös minisztérium, s létesíttessék a magyar hadsereg, létesíttessék pénz- és kereskedelmi ügyeink függetlensége és hazánk törvényes függetlenségének diplomáciai elismertetése". A bihari pontok megvitatásában Jókainak jelentős szerep jutott. Sőt, az is lehetséges, hogy Tisza ellenzéki programjának éppen Jókai illúziós politikája volt az alapja.

4 Tisza pártja középbirtokosokat és más birtokos rétegeket állított a maga táborába.

5 Ezek a szabadságharc alatt egyszer már megnyilvánult kétfrontos politikát követték : harcoltak az uralkodó elnyomó politikája ellen, és frontot alkottak a szegényparasztsággal szemben is. A Tisza-párt programját találóan elemzi Pach Zsigmond Pál kitűnő tanulmányában :

G „Ennek a programnak fő vonzóereje éppen az volt, hogy egyaránt hangsúlyozta a kiegyezés megváltoztatásának követelményét és a társadalmi rend megóvásának követelményét". A kormányon levő Deák-párt alapvető gyengeségét már Apponyi Albert gróf észrevette. Apponyi rájött,hogy ennek a pártnak belső összetartó ereje nincsen, mert „a heterogén elemek a párt fönnállhatásának érdekében sorakoztak, miután a pártból alakult kormánynak támogatásra volt szüksége. Benső, szívből, lélekből eredő támogatásban egyetlen Deák-párti kormány sem részesült".

7 Ez a heterogén elemekből álló párt lényegében a nagybirtok képviseletében egyezett ki az uralkodóval, s arra törekedett, hogy Tiszát megőrizze ellenzéknek. Ez az ellenzékiség ugyanis a választók nagy részét megtévesztette és távol tartotta a szélsőbal programjától. Egyébként mindkét párt forrongásban és válságban volt. A Deákpártnak nem volt tömegbázisa, a Tisza-párt pedig a bihari pontokkal elzárta maga elől az érvényesülés útját. A közeledés a balközép oldaláról indult el. Ghyczy Kálmán, a párt egyik vezetője 1872. szeptember 7-i beszédében elfogadja a delegációs rendszert, tehát elindul a megalkuvás útján. Az 1873. november 7-i pártértekezleten Ghyczy már azt javasolja, hogy a balközép egyesüljön a Deák-párttal 67-es alapon.

8 Amikor Tisza ez ellen tiltakozik, Ghyczy kilép a pártból és néhány társával megalakítja a „középpártot". Ehhez nemsokára néhány Deák-párti is csatlakozik. Tisza megengedi a középpárt tagjainak, hogy a klubot továbbra is látogassák/ s A Hon mindig nagy elismeréssel ír Ghyczyről, aki merészen és „Önfeláldozóan" sietett megoldani a kérdéseket. Mindez arra mutat, hogy Tisza jó taktikával előreküldte Ghyczy t, mielőtt a párt egészét mozgásba hozta volna. Amikor Ghyczyt az új, megalkuvó programmal ismét megválasztották, akkor a balközép világosan láthatta, hogy a választók jó része belefáradt a harcba és kész megbocsátani a megalkuvást. Ghyczyt egyébként maga Jókai is ilyen előőrsnek látja. Az Üstökös 1874. október 31-i számában ezt írja Tallérossy Zebulon Mindenváró Ádámnak : „No most mar 4 MARKOVITS PÁLNÉ : Az 1875-Ös fúzió története. Századok, 1955. 6. sz. 5 HECKENAST—KARÁCSONYI—LUKACS—SPIRA : A magyar nép története. Bp., 1951 ; 317. 6 PACH ZSIGMOND PÄL: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon. Századok, 1955. 1. sz. 46. ' Apponyi Albert gr. Beszédei. I. 14. • MÉREI i. m. 23., M. KONDOR i. m, 126. » OLÄH GYULA dr. : Az 1875. évi fúzió története. Bp. 1908.