Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió
hogy a gazdasági válságot ő sem képes megszüntetni. De ekkor Andrássy Gyula külügyminiszter közbelép, s közli Tiszával, hogy „a keleti kérdés máról holnapra olyan fordulatot vehet, mely a monarchiának azonnali nyomatékos közbelépését kívánatossá tehetné, de egy erős minisztérium nélkül ez lehetetlen". Andrássy fellépése jelentős tényező, s ennek a figyelmeztetésnek jelentős szerepe volt abban, hogy most már gyorsan követték egymást az események. 12 Csernátony azt javasolja az Ellenőrben, hogy Tisza Sennyeyvel lépjen érintkezésbe. Az ellenzéki Mocsáry Lajos az Egyetértésben megállapítja, hogy ez nem éppen bihari program, majd Hegedűs Sándor is kifejti A Honban, hogy Sennyey konzervatív pártjával nem érdemes összefogni. Január folyamán a válság egyre jobban növekszik. Már Ghyczy sem képes legyőzni a nehézségeket. A Hon 1875. január 17-i számának ,,Önvád és vallomás" című vezércikke (név nélkül) keserűen foglalja össze mondanivalóját : ,,E rendszer fő jellemvonása : semmit az adóképesség emelésére nem tenni, semmit vagy keveset törölni a nagy budgetből, mindent adóból fedezni vagy kölcsönből élni, és így egy napról más napra kínlódni, csak azért, hogy Bittó István legyen Magyarország miniszterelnöke. Hozsánna !" A balközép január 26-án tartott értekezletén a képviselők nyugtalankodnak, érzik, hogy a vezér valamire készül. Ezért Jankovich Miklós határozati javaslatot terjeszt elő. Ebben azt kívánja, nyilatkoztassák ki, hogy : ,,A párt eddig vallott elveihez hű marad és semmi olyan koalícióba nem lép, melynél eddig vallott közjogi elveinek érvényesülhetését nem biztosíthatja". Erre a határozati javaslatra a párt vezére, Tisza Kálmán válaszolt. Jókai összefoglalása szerint — mert ő számol be az olvasóknak az ülés lefolyásáról — ez a válasz megnyugtató volt. Tisza kinyilatkoztatta, hogy ,,a párt beleegyezése nélkül semmit sem tesz, elvi álláspontját se fel nem adta, se el nem hagyta". A képviselők egy részét ez a válasz nem elégítette ki. „Ingerült vita" támadt. Jókai szerint ez a vita személyeskedő természetű volt. Ekkor ő kért szót és kijelentette, hogy véleménye szerint Jankovich indítványa figyelemre méltó és meggondolkoztató, de Tisza válasza megnyugtató, ,,s annak tökéletes hitelt adni kötelességünk". Ezután egy képviselő elvetendőnek tartja a javaslatot, de végül az elnöki határozat csak időszerűtlennek bélyegzi. Jókai ilyen ígérettel fejezi be cikkét : ,,Ha előjön az a stádium, amelyben egy koalíció eshetősége nyomulna előtérbe, akkor majd el fogom mondani a kérdés iránt megszilárdult nézeteimet". A költségvetési vita heves összecsapásai is azt mutatják, hogy a válság rendkívül súlyos, a Deák-párt képtelen az ország ügyeinek intézésére. Már nemcsak az ellenzék, hanem maga a kormánypárt is érzi, hogy változásra van szükség. A karzatok zsúfolásig megtelnek, az országgyűlési képviselők közül hatvan feliratkozó kíván hozzászólni a költségvetés kérdéséhez. A Hon január 29-i számában ismerteti a „jobboldali ellenzék" felfogását, tehát azoknak a képviselőknek véleményét, akik a jobboldalhoz tartoznak s mégsem fogadják el a költségvetést. A jobboldali Pulszky Ferenc egyrészt Sennyeyt, a konzervatívok vezérét, másrészt Tiszát szólítja fel : mondják el, milyen feltételt szabnak, milyen kiutat látnak ebből a válságból. Pulszky nyílt beszédet, egyenes szavakat vár Tiszától : „Itt van az ellenzéknek kitűnő vezére, kinek állását az utolsó időben szintén nem ismerjük egészen : Nem tudjuk, vajon ő, kinek tehetségét annyira tiszteljük, hol áll ; mi az, ami tőlünk elválasztja ; vajon csak olyan mezsgye-árokféle, vagy oly mélység, melyet áthidalni nem lehet 1 Mert megint van egy lap, nem mondom, az ő orgánuma, de egy orgánum, mely közel áll hozzá, melynek szerkesztője legalább baráti viszonyban van vele, mely a régi kitűzött elveket egész kiterjedésében védi és fenntartja, de azt mondja, hogy azoknak inkább teo,2 PACH-HANÁK i.m. 133.
