Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió

lehet megoldani. Prózában ez azt jelenti, hogy ha a balközép kormányra jut és programját megvalósítja, akkor hajlandó a nép az adóterhet vállalni, de a régi kormánynak nem képes fizetni. Jókai költői fogalmazásában : ,,Ha országunk fizetésképességét kell fenntartanunk, ha saját erőnk fejlesztéséről, államunk épségben tartásáról, népünk jólétéről, szellemi működéséről, anyagi gyarapodásáról lesz szó, a jövő évi budgetünkben ,ezek' lesznek az irányadó financiális elvek, s még ezek mellett is adóemelésről lesz szó : akkor bírunk fizetni. Ha pedig megint csak sine cura szaporításáról, hadügyi meddő kísérletekről, politikai pártfogolások költségeiről lesz szó : akkor nem bírunk fizetni . . . Egy nemzet buzgalma és közönye egy milliárd .plusz' és ,mínusz'." A Hon éles vitát folytat a kormány lapjaival. Az 1874. november 26-i számban „Válaszul" címmel felel a Pester Lloyd és a Pesti Napló cikkeire. A Hon cikkírója határozottan leszögezi, hogy a kormány gyengesége miatt a párt nem fogad el egy-két miniszteri tárcát. Erre Ghyczy példája is indítja, aki hiába próbálja megoldani a súlyos gazdasági kérdéseket. Hogyan juthatunk ki a válságból? A cikkíró szerint csak Tisza és pártja mentheti meg az országot. ,,És ha azt kérdi valaki, hogy mi biztosítékot nyújthat Tisza, hogy az országon segíthet : erre azt válaszoljuk, hogy eddig még a közigazgatási és adóügyi kérdésekben is mindig többséget adott elveinek maga a jobboldal egy része ..." A Hon „Harc a honvédség ellen" című vezércikkében (1874. december 3.) egy névtelen cikkíró arra hívja fel a figyelmet, hogy a költségvetésből sok más felesleges kiadás helyett éppen a honvédség fejlesztésére szánt összegeket kívánják töröltetni. Ez a gondolat annyira felháborítja, hogy az eddigi megalkuvásokkal szemben így kiált fel : ..Ne hagyjuk megrontatni a honvédséget, inkább szakítsunk a közös hadsereg eszméjével !" Ez a gondolat közel áll a tárca-rovatban közölt Enyim, tied, övé című regény mondanivalójához. Jókai ebben a regényben (legalábbis első részében) a szabadságharcnak állít emléket. A napról napra megjelenő közlemények egyre határozottabban hirdették, hogy a Deák-párt korrumpálta az országot, melynek fiaiból a szabadságharc alatt hősök váltak. Jókai hetilapja, az Üstökös radikálisabb A Honnál. Éles gúnnyal támadja az arisztokráciát, a klérust és kíméletlenül csúffá teszi a Deák-pártot. Kitűnő karikaturistája, Jankó János ötletes rajzokat készít a Jókai-adomákhoz, s leleplezi a visszásságokat. Az Üstökös 49-es hagyományokat is őriz : Jókai itt közli a Charivariban kiadott forradalmi írások egy részét. Jellemző képet találunk az 1874. június 13-i számban : Egy derék szakállas magyart azért kötöznek meg, mert nem akart bemenni a delegációba, ,,s ezzel a fennálló 67-iki alkotmány ellen agitál s így a 71. § alá esik". A „Krónikás adomák"-sorozatnak egyik hőse Bem apó, s a „Bölcs bolondságok" közül nem egy szól a szabadságharcról vagy az elnyomatás éveiről. Nagy figyelmet és részletesebb elemzést érdemel Jókai Igazmondó című néplapja. Ebben ismét más hangnemet és más politikai árnyalatot találunk. Minthogy újságot, napilapot nem ismerő olvasóknak szól, nagyobb összefoglalásokat tartalmaz. Felfogását olvasóihoz kell alkalmaznia : minden számban hivatkozik Kossuthra, Petőfire, a szabadságharcra, s a napi eseményeket is radikálisabban ítéli meg, mint laptársa, A Hon. Ha csak az első számokat elemezzük, mindjárt feltűnik a lap radikális iránya. Mit találunk ezekben a számokban? Egy cikket „Komárom végnapjaiból 1849-ben" egy honvéd író tollából. Szemere Pál levelét, melyet 1846-ban írt Petőfinek, Kossuth levelét Madarász Józsefhez, „Isaszeg hősei" címmel részletet A kőszívű ember fiai című regényből stb. A napi politikáról szóló cikkek a kisbirtokos, a falusi értelmiség és a kispolgárság szempontjait veszik figyelembe. A cikkírókat egyrészt pedagógiai szel-