Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió
ugy-e teczik tunyi, micsoda alat az a ,taktika'. Edig in se nem tutam. Csak most kezdi kinyílani szemem. Mindig montam in, hogy ,Timeo Tibiscos et dona ferentes'. 10 Avagy azt teczik gondolnyi, hogy van világon olyan bolond, aki csag ugy potyára odaaggyon valamit, ami neki legdragab?" A levél folytatásából kitűnik, hogy Ghyczy olyan, mint a trójai faló : belülről teszi tönkre a kormánypártot. Ezért mondja a kormánypárti Zebulon a befejező szakaszban : ,,Mert lehet, hogy Ghyczy megmenti országot, de mit ír az, ha nem nekünk menti meg?" Mindezt azonban csak több jelentős politikai esemény után fedezi fel a közvélemény. Az 1873-as gazdasági válság növelte a fúzió igényét. Átmeneti segítséget nyújthatott ugyan Ghyczy azáltal, hogy elvállalta a pénzügyi tárcát, de a válságot nem tudta megoldani. A helyzet már érettnek látszik, de Tisza tovább taktikázik. Azt várja, hogy a kormány elveszítse a választók és a király bizalmát. A pártegyesülés ugyan még egy darabig váratott magára — jórészt azért, mert Tisza Kálmán a rossz pénzügyi viszonyok mellett egyelőre nem tartotta háládatos dolognak a kormány átvételét és szívesebben látta, ha más politikusok járatják le magukat az államháztartási nehézségekben. 11 Jókai maga már türelmetlen. 1874. február 10-én vezércikket ír A Honba, s ebben már a két párt fúzióját kívánja, illetve több párt egyesítésével erős kormányt követel. Ebben a kormányban nem koalíció útján, hanem pártegyesüléssel nyilván maga is részt venne. Cikkében többek között ezt írja : ,,. . . a balközépnek, mely Tisza nézeteit támogatja, s a középpártnak, melyet Ghyczy vezérel, egyesülni kell a Deák-párt valamelyik tekintélyes töredékével, hogy egy összetartó többséget képezzen a mostani szétzilált többség helyett". Jókai rámutat arra, hogy a Deák-párt sem önmagában, sem koalíció segítségével nem képes az ország vezetésére. Nézete szerint olyan kormányra van szükség, amely a belső és külső feladatokat meg tudja oldani : ,,. . . erős kormánynak nem csupán azt tartjuk, mely ,befelé' fog rendet csinálni az államháztartásban, hanem azt, mely kifelé és fölfelé is érvényt tud szerezni rendszerének ; világosan kimondva : aki a közös kiadásokban is tud okszerű, indokolható és kivihető, bár erőfeszítésbe is kerülő mérlegjavításokat keresztülvinni^. Jókai politikai néplapjában, az Igazmondóban is népszerűsíti elgondolásait. Az 1874. április 5-i számban P. Szathmáry Károly azt fejtegeti, hogy a kormány kizárólag a baloldal elgondolásait hajtja végre. A cikk befejező szakaszában nyíltan kimondja, hogy mire gondol : „engedjék át a tért azoknak, kiknek elveik helyességét ma már önmaguk is elismerik". Jókai három lapjában (A Hon, Üstökös, Igazmondó) valóságos hadjáratot folytat a kormány ellen. A Honban mint politikus szólal meg, az Üst ötösben bolondsapkát visel, az Igazmondóban pedig a nép tanácsadójaként lép fel. Mind a három lapban 48-as hagyományokra, Kossuth újra meg újra megjelenő leveleire és Petőfi-versekre hivatkozik. A Hon című politikai és gazdasági napilap, melynek Jókai felelős szerkesztője, 1874-ben már 12-ik évfolyamát tölti be. Az újság minden politikai és közgazdasági kérdésre azonnal válaszol, közli az országgyűlés híreit s vezércikkeiben szembeszáll a kormánysajtóval. Rendszeresen közli Jókai regényeit a tárcarovatban. Azok a regények, amelyek itt jelennek meg, sok tekintetben elütnek az Üstökösben kiadott művektől. Az újság atmoszférája jól kitapintható a regények mondanivalójának és stílu10 „Félek a Tiszáktól, még ha ajándékot hoznak is." 11 PACH— HAXÄK i. m. 132., M. KONDOR i. m. 129.
