Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

LENGYEL DÉNES: Jókai és az 1875-ös fúzió

sának vizsgálata során. A Hon regényei olyan olvasók igényét elégítik ki, akik naponta lijságot vásárolnak vagy előfizetők, tehát a mindennapi politikai eseményekre kíváncsiak. Ez a közönség szinte elvárja a tárcarovattól, hogy időszerű legyen, s az írótól, hogy hangjával az újság egészének stílusát kövesse. Ezért Jókai komoly, gyakran patetikus, időszerű politikai és társadalmi kérdéseket tartalmazó műveket írt A Hon számára. A Hon 1874. január 1-i számának közgazdasági rovata in médias res bevezeti az olvasót a közös ügyek és a gazdasági válság közepébe. A névtelenül írt cikk („Az év elején" címmel) rámutat a fő kérdésre : ,,hazánk közgazdasága osztrák gyámság alatt áll". Ebből következik, hogy a gazdasági válság, amely a bécsi pénzpiacot tönkretette, nálunk is mérhetetlen károkat okozott. A cikk írója Schönberger bécsi közgazdasági lapját idézi, amely az osztrák válságot ismerteti : ,,A pénz- és értékpiacra egyaránt lecsapott a mennykő. A tőzsde dicsősége egyenlő lőn a föld színével. A bankokból és társulatokból alig maradtak némi romok. Az év végéig száz részvénytársaság elhatározta, hogy likvidál — száz más nem fizette ki a szelvényt, így adván jelét annak, hogy velőig sértve van, s a fenn maradt harmadik száz jobbra-balra hajlong a vihar alatt, mely kíméletlenül dühöng felettük". A magyar pénzpiac pedig osztrák fezőrök irányítása alatt áll. Ez azt eredményezi, hogy a bécsi bukás megsemmisítő csapást mér a fejletlen magyar gazdasági életre. A cikk írója egészen Jókai szellemében fejezi be elkeserítő írását : „Régen, évek óta küzdünk e vészes áramlat ellen. Becsületes, egészséges, életerős nemzeti vállalkozásra van szükség". A Hon 1874. január 31-i számában vezércikket olvasunk „Egy régi baj, mely ismétlődni akar" címmel. A névtelen szerző kifejti, hogy túl sok az országban a tisztviselő, ezekről nem készül minősítési táblázat, tehát szakképzettségükről nem lehet meggyőződni. Másrészt felveti az összeférhetetlenség kérdését is : aki képviselő, az nem tölthet be tisztviselői állást. Ez a baj is azt mutatja, hogy „gyökeres, elvi változtatásokra, nagy elhatározásokra van szükség, toldás-foltozás nem használ". A keleti vasút építési panamája nagy vihart kavar fel az országházban. Ebben a kérdésben a Deák-pártnak csak 11 szavazatos szótöbbséget sikerül elérnie. A Hon 1874. február 4-i számában Jókai vezércikket ír ennek jelentőségéről. Jókai rámutat, hogy a kormány mellett csak a Deák-párt és a horvát képviselők szavaztak ; a széttöredezett ellenzék ellene adta le szavazatát. Ebből Jókai azt következteti, hogy ha a baloldal összefog, meg tudja buktatni a kormányt. Ezt írja : „Egyforma taktika, egyesített fegyelem mellett ma már mienk lehetne a győzelem, s nem volna a kormánynak most 11 szótöbbsége". Ugyanezt hangsúlyozza Hegedűs Sándor is A Hon február 15-én megjelent ve zércikkében. A „Siettessük a megoldást !" című cikkben arról olvasunk, hogy Szlávy lemondása biztos, s olyan koalíció készül, melyben Tisza, a konzervatív Sennyey és Ghyczy neve szerepel. Kiderül, hogy már a Pester Lloyd is a fúziót ajánlja a koalíció helyett. Hegedűs ebben a „siettető" cikkben tiszta vizet önt a pohárba : „Kérjük tehát a jobboldalt : vesse fel in concreto a koalíció vagy a fúzió kérdését, tegyen ajánlatot pártunknak vagy fejeinek ... Mi siettetni akarjuk a válságot !" Jókai 1874 márciusában nyugat-európai útra indult. Politikai szempontból legjelentősebb az a látogatás, melynek emlékét Utiképek című művében örökítette rneg. Jókai beszélgetése Bismarckkal rendkívül jelentős. Nemcsak arról van szó. hogy egy kis ország képviselőjét egy nagyhatalom államfője fogadja és nagy nyilatkozatot ad, hanem arról is, hogy Jókai ezt a beszélgetést részletesen közli minden lapjában, tehát megismerteti az egész olvasóközönséggel. A Hon 1874. március 3-i számában megjelent Bismarcknál című útikép részletesen tájékoztatja az olvasót Jókai élményeiről, benyomásairól. Bismarck bőbeszédű nyilatkozatának csak legfőbb mondatait ragad-