Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
BARÓTI DEZSŐ: Bevezetés Juhász Gyula Anna-verseihez
Ha igaz az, hogy ez a nőtípus a puritanizmus talaján született meg, az előbbiekben elmondottak után nincs is szükségünk sok magyarázatra : Anna a költő váradi lázadásának asszonyi inkarnációja, a hagyományos társadalomba való beleilleszkedés ellentéte, gyakran visszakísértő aszkézisének hedonista-esztétikai irányban történő feloldása, tehát valami mindabból, ami ebben az időben egész költészetét jellemzi. Természetéhez az is hozzátartozik, hogy egy pillanatra sem volt akár egymást-marcangolóan kölcsönös szerelem, nem Ady és Léda héja-násza, hanem a bűntudat állandó melankólia jávai átitatott, majd egyre elmélyülő emlékezés csupán, vágyakozás, elkésett meditáció annak a szerelemnek a lehetőségeiről, amelynek — hogy saját vallomását idézzük — „partjára lépni elfelejtett". Ennek a szerelemnek talán nincs is külső története, 18 a belső viszont annál gazdagabb. Az első Anna-vers 19 a Vigasztalásul, ez a Nietzsche és az Evangélium soraival a litániák vagy a katekizmusok módjára feleselgető groteszk litánia a szerelemvágynak és az aszkézisnek abba a harcába enged bepillantást, amely az Anna-élményt szinte mindvégig végigkíséri. És ha a Vigasztalásul párbeszédét, az asszonyt,,átoknak, áspisnak, a pokol és a kéj edényének" nevező tertullianusi szavak után az élet felől zárja is le — szeretné megcsókolni Anna" száját —, a következő versek már a végzetes szerelemnek, sőt a halált hozó „végzet asszonyá"-nak fekete, morbid árnyékában születtek meg. A legartisztikusabb szonettjei közé tartozó Giorgionébun látszólag ugyancsak életöröm és szerelemvágy tör fel a Velencévé nemesített Várad szecessziós díszleteivel körülvéve, hogy a bíbor és kék színek mögött, a versben ki nem mondva, de talán mégis beleérezve ismét a halált hozó szerelem képe feketedjék fel. Épp Juhász Gyula ne ismerte volna Giorgione regényes halálának a „Giftmadchen"-motívumkörbe tartozó legendáját ? (A nagy velencei festőt a hagyomány szerint a pestises Barbara csókja ölte meg.) Az Örök Beatricénk, amelyben a gyermek Dante egy életre tartó szerelmének fellobbanásáról beszél, egy firenzei vasárnap ürügyén végeredményben szintén a végzetes szerelem tájaira visz el. Egyikről sem tudhatjuk bizonyosan, vajon Annára vonatkozik-e, de egyik is, másik is mindenesetre a félelemmel és sejtelemmel teli vágyakozás állapotának történeti kosztümökkel leplezett megfogalmazása. Valamivel konkrétabb az Annára gondolok, amelynek kissé modoros szerepjátszását jórészt közömbösíti a modern, melankolikus líraiság és különösen az az egy pillanatra belerajzolódó valóságos tájélmény : Annával sokat találkozunk majd még fák és csillagok társaságában . . . A kifejező eszközök egyszerűsödése tovább folytatódik a legszebb Juhász-versek közé tartozó Annában : a maga nemében tökéletes és joggal a nagy impresszionista költők, mondjuk pl. egy Verlaine közelébe állítható szonett szerelme természetébe is belevilágít : Én öreg bánataimról beszéltem, a szobában az alkony vert tanyát. Ő ott hordozta csodamély szemében a fáradt Mának minden bánatát. Klavírok sírnak néha úgy a csöndben, muskátlis, rácsos ablakok mögött, mint az én árva panaszom, amelybe most szerelem és részvét költözött. 18 Mi a következőkben épp ennek a belső történetnek felvázolására törekszünk, mégpedig úgy, hogy a versek hitelesen egyébként is alig rekonstruálható kronológiája hiányában nem az érzelmek valamilyen naptárát adjuk, hanem inkább Juhász Gyula érzelmi világának bonyolultan egymásba fonódó főbb típusait határoljuk körül. 19 Valójában nehéz megállapítani, hogy melyik volt az első, hiszen a megjelenés nyomon követhető időpontja nem feltétlenül azonos a megírásával, sőt nagyobb eltolódások is lehetségesek.
