Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
BARÓTI DEZSŐ: Bevezetés Juhász Gyula Anna-verseihez
csak egyik megnyilatkozása ennek az életigenlő várakozásnak, amely az elefántcsonttorony falait is kezdi széttörni s újra közeledik ahhoz a politikai radikalizmushoz, amely egyetemi évei alatt sem volt idegen tőle, s amely nem is egy Váradon írt vers és újságcikk bizonysága szerint egyre határozottabban kezdett utat mutatni számára a munkásosztály felé. 11 Megnyugtalanodó képei szintén egyre inkább a készülő kitárulásról vallanak : Szabad hajók, mi büszke gyönyörűség, Szelni a gyöngyös, tajtékos habot, Ó tenger : végtelen boldog mezőség, Vágyak, kalandok, gályák, viharok ! Piros vitorlát tárni új szeleknek, Táncolni hullámok toronyhegyén És én e csöndben, révben vesztegeljek, Árván révedjek én ? (Szabad hajók) Ez a helyenként Adyra emlékeztető hang, amelynek szimbolikájában akár erotikus összetevőket is kereshetünk, épp a Léda-versek költőjének félreérthetetlen hatására 12 hamarosan a szerelmes versekben is megjelenik Valami nagy, mély szerelem hiányzik, Valami sírás, valami öröm, Valami harc, valami csönd, Valami nagy, mély szerelem hiányzik ! ó, adjatok valami szépet, Valami életet, halált, Szőke csodák, barna csodák . . . (Valami nagy . . .) Ez a nagy szerelem érkezett el Sárvári Anna személyében. Nem véletlen, hogy a színház adta néki : régi szerelmese a festett vásznaknak, általában minden vizuális természetű esztétikum iránt vonzódik, sőt erotikus érdeklődésében sem lenne nehéz ilyen mozzanatokat kimutatnunk (Nászdal, Lady Godiva stb.). Érthető tehát, hogy mihelyt megérkezett Váradra, máris színikritikusnak szerződik el, sőt az is, hogy épp egy színésznőbe szeret bele, valamilyen mélyebb lelki affinitásra vall. Utaltunk már arra a hajlamára, hogy nőalakjait színes kosztümökben, színfalak díszletei között képzeli el : Anna is mint,, femme parée", ,,tarka spanyolfal megett" jelenik meg előtte, tehát a lélek ismerős, vendéget váró tájékára lépett be. Egyideig talán nem is volt teljes valóság számára a rivaldafény, a kosztüm és a maszk abban az elkülönült, sajátosan foszforeszkáló, félálomszerű világában látta csak, ahol a színésznő is más, mintáz ,,élet"-ben. Nem minden színház a valósággal szembehelyezkedő illúzió, amit azonban Juhász Gyula Váradon látogatott, az utóbbihoz állt közel. Annát egyébként is gyakran a színpad illuzionizmusának szélsőséges esetét jelentő operettekben látta, de a vidéki színházak legtöbbjében akkortájt a valóban realista műveket is hajlamosak voltak valamilyen szecessziós mesterkéltséggel játszani. A színház ekkor még Juhász Gyulának szintén csak „pompázó hazugság" (később megváltozik a véleménye), a természet ellentéte, „lopott fény", maszkírozott „contre11 PÉTER LÁSZLÓ : Juhász Gyula a munkásmozgalomban. Szeged, 1960 12 SÁRA PÉTER : Ady és Juhász Gyula. Évkönyvünk mostani kötetében.
