Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az íróportrék gyűjtésének múltjáról

nyomtatott katalógus sajnos nem készült és kérdéses, hogy pontos jegyzékét ma, a, második világháború viszontagságai után, össze lehet-e állítani. Az a néhány portréreprodukció, amelyet Kéky Lajos társulati titkár a Kisfaludy-Társaság története című munkájának mellékleteként közöl, az ikonográfiái anyag értékét bizonyítja, például : Barabás Miklós Kemény Zsigmondot ábrázoló képmása és Székely Bertalan vászna Toldy Ferencről, az eléggé mellékesen megjegyzett, ide vonatkozó szövegrészek nagyvonalú felsorolása — ,,sok más ereklye, egykorú arcképek s miniatűrök, aranytollak s emlékérmek . . ."

2a — pedig az anyag gazdagságát jelzik. — A Kisfaludy Társaság anyaga a Társaság megszűnése után beleolvadt a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményébe. Irodalmi jelentőségű emlékek újabb forrását a század utolsó negyedében alakult Petőfi Társaság jelenti. Ez a Társaság tekintette kötelességének, hogy Petőfinek ,,az idők vihara által szét nem rombolt emléktárgyait, kéziratos költeményeit, leveleit, a reá és családtagjaira vonatkozó iratokat, különböző időkből eredő hasonmásait"

30 megszerezze. Kéry Gyula, a Petőfi Társaság titkára, s a később megalakult Petőfi-Ház első őre, még a Petőfi-Ház érdekében megindított mozgalom kezdetén megbízást kapott arra, hogy az anyagot országszerte felkutassa. A Társaság céljának tekintette tehát — mint a szöveg világosan ki is fejezte —, hogy Petőfi különböző időkből eredő hasonmásait, tehát a költő halála után készült szobrokat is hiánytalanul összeszedje. Célkitűzéseik között a hiteles portrék elsődleges felkutatása nem szerepelt. Hiába hangoztatta Pulszky Károly éppen ezekben az években, hogy „történetünk nagy alakjainak egykorú, hiteles képmásait kell gyűjtenünk",

31 szavainak nem volt hatása a Petőfi Társaság tevékenységére, s a napjainkra szinte hiánytalanul megmaradt Petőfi-szobor- és képanyag inkább azt bizonyítja, hogy a portréktól még azt sem kívánták meg, hogy Barabás és Orlai arcképek hatására a köztudatba átment Petőfitípushoz hasonlítsanak. 1907 februárjában Herczeg Ferenc lelkesítő célzatú beszámolót tartott a PetőfiHáz eredményeiről

32 s a már összegyűjtött anyagáról, s ebben büszkén jelentette, hogy a kéziratok, a könyvtár és ereklyetár mellett immár hatvan szoborral és arcképpel is rendelkeznek. Amikor a Petőfi-Ház 1909 őszén Jókai egykori otthonában, a Bajza utcában megnyitotta kapuit, a gyűjtemény, amelyet kétségtelen jó szándékkal telve szedtek össze, már igen nagy anyagot mutatott be. A tárgyak leltári bejegyzése és leírása is elárulja az értékelés bizonytalanságát. Petőfi első szobra, amelyet Alexy Károly mintázott 1850-ben, egy tételben a többi gyenge sokszorosított művel, az egyszerű „138—148. Petőfi-szobrok"

33 meghatározással került a leltárba. Petőfi Sándor Zoltán fiának mellszobrát leltározva a két legfontosabb adat, az alkotó Izsó Miklós neve és a hitelesség még ismeretes ténye maradt el, nyilván mint lényegtelen. A feljegyzések egyenetlensége is föltűnő — helyenként értékes adalékok, fontos adatok, a feledéstől megmentett részletek bukkannak fel, majd egészen értéktelen apróságot fontoskodó adathalmaz kísér ; a legtöbbször azonban, és éppen a képzőművészeti tárgyak esetében, a művész, a mx'í anyaga, tehát még az egyszerű azonosítást lehetővé tevő adatok is hiányoznak. Ilyen semmitmondó leírással is gyakran találkozunk : „Petőfi-relief. Kéry Gyula adománya", „Petőfi Sándor bronz mellszobra, bronz állványon. Vétel útján. Kéry Gyula gyűjtése." Nem érdektelen az sem, hogy a Petőfi-Ház 28 27. sz. a. id. mű 30 KÉRY GYULA : A Petőfi-ház története és katalógusa. Bp. 18. L (Szana Tamás jelentéséből idézet) 31

24. sz. a. id. h. 32 30. sz. a. id. h. 33 A Petőfi-ház leltára P. I. M. 9» 131