Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

Balog István: LUDAS MATYI. Makett-rekonstrukció az Országos Színháztörténeti Múzeumban II. Balog István szerény tündér játékká változtatott Ludas Matyija természetesen nem közelíti meg Vörösmartyt, vagy akár csak Nagy Ignác művét. De mégis kiemelkedik a korabeli Raimund-utánzatok közül és hosszú ideig meg tudott állni a magyar színpadon. Balog István Ludas Matyiját 1838. december 27-én mutatták be először a pesti Nemzeti Színházban.

5 Zenéjét Szerdahelyi József szerezte divatos operák népszerű részleteiből és ismert népies dallamokból. Szerdahelyi tehetséges énekes is volt, a címszerepet ő maga alakította. A többi szereplő — Döbrögi : Megyeri, Kobak : Szilágyi Pál — is kitűnő színész. Balog István dramatizálása egészben véve híven követi Fazekas elbeszélését, de a befejezés lényegesen eltér tőle. Elsősorban azáltal, hogy Matyi elengedi Döbröginek a harmadik verést. A másik lényeges különbség, hogy Raimund hatására az akkor divatos tündérkeretbe állítja és szerelmi történettel bővíti ki a mesét. Ezenkívül néhány kitűnően sikerült mellékalakot is belekomponált a színműbe. 5 BAYER JÓZSEF : Ludas Matyi a magyar színpadon. 1898. R. M. K. 9.