Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Baróti Dezső: A XVIII. század ízléséről

melyet a kontinensen majd Shaftesbury népszerűsít, a szenvedély és a türelmetlenség barokk lobogásával szembe helyezett józan és derűs nyugalmának dicsérete is szorosan hozzátartozik.

26 Az egyházi és világi irodalom határesetét jelentő Faludi rokokó vonásaira különben már több alkalommal történtek figyelemre méltó utalások. Különösen lírája mutatja azt, ,,hogy benne él már a rokokó kedvesen mesterkélt, finomkodóan naiv világában", melynek talán ő a legkiválóbb magyar írója. Nem utolsó sorban épp a dallamos, népi ízeket ismerő s emellett a magyar rokokó líra egyik kis iskoláját is megteremtő formavilága teszi azzá. Egész költészete azonban egy kissé művirág-szerű, ,,szaloni illúzió, piperés képzelődés, érzelmes mímelés", a halk hangú, a cselekvésig soha-el-nem-jutó rokokó elvágyódás egyik esete.

27 Csendes rezignáció ez, mely mögött a historikus a korabeli magyar élet megoldatlan problémái elől való menekülést is felfedezheti. A hősi ideáloktól éppúgy távol áll. mint a vallásos érzésbe való elmélyedéstől, vágyainak netovábbja egy-egy jóízű ebéd. mellé friss bor, gondűző pipa s szelíd tavaszi idő, mikor a nyulacskák kiballagnak a vetésből, s a pókok megfoltozzák hálójukat. . . Ilyen és ehhez hasonló gondolatai a jelenvaló kis boldogság filozófusainak rokonaivá teszik,

28 mégpedig annyira, hogy a boldogság elnyerésére sem az Ég segedelmét, hanem a lehetőségekkel okosan kalkulálgató bölcs életvezetést ajánlgatja. Faludi tulajdonképp a vidéki nemesség patriarkális erkölcseinek megőrzését szeretné,

29 ez egyben némi udvar-ellenes tendenciával is jár. Ez a tendencia, melyet a magyar viszonyok között aligha lehet teljesen elítélni, hiszen a maga szerény módján a nemesi ellenállás csendes előkészítéséhez is hozzájárulhatott, nem egyedülálló az európai rokokó világában ; ismerünk olyan felfogást, mely a francia rokokó idilli hangulatait az udvari intrikákkal szemben a csendes békesség keresésének passzív rezisztenciájába vonult vidéki főnemesség magatartásával magyarázza. A rokokó Faludiban, előremutató vonásai ellenére is, szintén a bomlásnak indult feudális társadalom passzív, az idill csinált békéjébe visszavonuló szemlélőjét ismerhetjük meg. Nagyjából ugyanezt mondhatjuk el „iskolájáról" is. Mikes Kelemen életműve még szintén az egyházi és világi irodalom határán áll. Vallásos művei, mint ismeretes, jórészt janzenista inspirációjúak. A janzenizmus komor puritanizmusát, az élet szinte már beteges megvetését azonban sohasem tudta igazán magáévá tenni. Inkább egy csendes, mosolygó szemlélődés jellemzi. Idegenek tőle „a nyughatatlan, nagyravágyó elmék" s a polilikai hatalomra is leginkább csendes szkepszissel néz : „Nagy Sándor bolondságot cselekedett, amikor a világot akarta bírni. . .", — jobb megmaradni annál a kevésnél, amit biztosan elérhetünk ... A nagyvilág pompájánál többre is becsüli a leányokkal való, pajkos, enyelgő tréfákat, a mértékletes italt, gyönyörűségnek tartja a maga ültette fákat és szőlőket gyümölcsösen látni, s fáradságait a természettől megjutalmaztatni. Űti emlékeiből is talán az a legkedvesebb szívének, „hogy a mezők be voltának terítve virágokkal, hogy csak szekfűre, tulipánokra léptek ..." Faludi világához hasonló, szerény, csendes életbölcsesség ez, de valamiképp frissebb, hitelesebb annál, kevesebb benne a széplelkű, feminin piperéskedés s a véle együttjáró, egyébként nyilván akaratlan vágyálom-erotika. Faludi olaszos rokokója mellett Mikes a rokokónak a francia racionalizmus által is megérintett változatát képviseli. Alighanem tudott, vagy hallott valamit Fontenelle-nek a 26 PAUL HAZARD : La crise de la conscience européenne. Paris, 1935. IL 83—M. 1. 27 HORVÁTH JÁNOS : A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Bp., 1927. 39. 1. 28 PAUL HAZARD : i. m. 29 KLANÍCZAY TIBOR : Régi magyar irodalom II. Bp., 1956. 419. 1.