Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Baróti Dezső: A XVIII. század ízléséről

elenvaló boldogságot, a ,, petits bonheurs"-t magasztaló életfilozófiájáról s az is valószínűnek látszik, hogy az a csendes szkepszis, mellyel az előkelők világa felé néz, valahol (talán Madame Gomezen keresztül) La Rochefoucauld erkölcsbölcse­letének kiábrándult tanításaival is érintkezik. 30 Azt, hogy Mikes a rodostói emigráció puritán napjai közben is olyan sokat gondolkozik és szellemeskedik asszonyi dolgokról, már régebben a rokokó galan­tériájával hozták kapcsolatba. 31 Időnkinti szabadszájúsága ellenére is diszkrét galantéria ez, melyben a csípős, franciás frivolság az erdélyi „udvaros"' beszéd mértéktartóbb hagyományaival s ugyanakkor a nyersebb székely góbéskodással is keveredik. Hogy olvasóinkat is el­gyönyörködtessük ezzel a szép, és Mikes után irodalmunkban sajnos szinte teljesen magvaszakadt magyar beszédnek is hiteles gáláns beszéddel, olvassuk el a XLIX. levél egyik részletét : Látta-é ked az olyan öreg embernek a kalendáriumját, a kinek ifjú felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egészségit, és hogy micsoda időkben és napokban nem kell együtt hálni a feleségivei, és mikor nem kell különösen. Eleget nevettünk Zsuzsival ; mert én egy ka­lendáriumot csináltam neki. Azt mondja, hogy nem szereti az olyan kalendáriumot. Lehetetlen, hogy le ne írjam kednek az öreg emberek kalendáriumját. A nem más jeleket mutat, hanem csak arra oktatja, hogy miképpen vigyázzanak életekre és egészségekre. Vala­mint más kalendáriumban fel vannak téve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt fel vannak jegyezve az olyanok, a melyekben nem lehet a feleségekkel hálniök, és a melyekben különösön. Példának okáért : A nagy böjtben, és az innepek előtt való böjti napokon külö­nösön. Pénteken, szombaton különösön. A négy kántori napokon különösön. A három sátoros innepeket mindeniket oktávával meg kell tartani, azért különösön. Az apostolok in­nepeken különösön. Az evangyelisták napjain különösön. A magák pátronusok napjain nyol­czad napig különösön. Ezen kívül télben, amidőn havaz, különösön : hanem mikor tiszta az idő, akkor meg lehet együtt. Tavasz felé, ha náthások, vagy hurutolnak, különösön a május­nak végiig. Nyárban az izzadtsággal is elég nedves humor megyén ki belőllök, azért különösön, ősszel meg lehet együtt mindaddig, még a ködös idők nem kezdődnek, mivel a ködös időkben különösön. Az esős időkben különösön. Amidőn sok mennydörgések járnak, különösön. Ha a gyomor valamit jól meg nem emésztett, nyolcz napig különösön. Ezen kívül, mikor a napban fogyatkozás vagyon, nyolczad napig különösön. Amikor a holdban vagyon fogyatkozás, akkor tizenkét napig különösön. Thon édes néném, az öreg emberek kalendárium ja. Az idézett szöveg valamennyi színes szálának felbontására most nem vállal­kozunk. De ha emlékezünk arra, hogy az öreg emberek kalendáriuma abból az alka­lomból készült, amikor Mikes tudomást szerzett Kőszeghy Zsuzsi és az öregedő Bercsényi házasságáról, azonnal megérthetjük a körülményeskedő felsorolás igazi csattanóját. Az egész felsorolás jóízű humorát csak fokozza az, hogy a nem éppen legájtatosabb malícia az egyházi naptár komolykodó felhasználásával történik. A vallásos terminológiának ilyen, humoros összefüggésben való kiaknázása persze nem feltétlenül ártatlan játék. Az eljárásban rejlő lehetőségek végső konzekven­ciáit majd a felvilágosodás komikus eposzai vonják le. Mikesnek a galantéria val is állandóan érintkező anekdotázó hajlamát szintén ebben az összefüggésben kell meg­említeni. Anekdotázásának és mosolygó szkepszisének összefüggését bizonyára nem is kell részletesebben fejtegetnünk. Az is ismeretes, hogy a gáláns széppróza magyar­országi kezdetét is, a Madame Gomez Les journées amusantes-jit egy kedves, gazdagon termő szőlőtőkékkel, narancsfákkal, örökzöld növényekkel megszépített, félig való­szerű, félig fiktív erdélyi miliőbe átültető Mulatságos napoktol számíthatjuk. A gáláns heroikus irodalom a tizenhetedik század derekán. Franciaországban ala­kult ki, s a maga módján a feudális arisztokrácia tiltakozását tükrözi az erősbödő *• Ez a kérdés természetesen bővebb kifejtést és bizonyítást igényelne, erre azonban majd más alkalommal térünk ki. " ZOLNAI BÉLA : Mikes. Minerva, 1930. 184. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents