Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Baróti Dezső: A XVIII. század ízléséről
elenvaló boldogságot, a ,, petits bonheurs"-t magasztaló életfilozófiájáról s az is valószínűnek látszik, hogy az a csendes szkepszis, mellyel az előkelők világa felé néz, valahol (talán Madame Gomezen keresztül) La Rochefoucauld erkölcsbölcseletének kiábrándult tanításaival is érintkezik. 30 Azt, hogy Mikes a rodostói emigráció puritán napjai közben is olyan sokat gondolkozik és szellemeskedik asszonyi dolgokról, már régebben a rokokó galantériájával hozták kapcsolatba. 31 Időnkinti szabadszájúsága ellenére is diszkrét galantéria ez, melyben a csípős, franciás frivolság az erdélyi „udvaros"' beszéd mértéktartóbb hagyományaival s ugyanakkor a nyersebb székely góbéskodással is keveredik. Hogy olvasóinkat is elgyönyörködtessük ezzel a szép, és Mikes után irodalmunkban sajnos szinte teljesen magvaszakadt magyar beszédnek is hiteles gáláns beszéddel, olvassuk el a XLIX. levél egyik részletét : Látta-é ked az olyan öreg embernek a kalendáriumját, a kinek ifjú felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egészségit, és hogy micsoda időkben és napokban nem kell együtt hálni a feleségivei, és mikor nem kell különösen. Eleget nevettünk Zsuzsival ; mert én egy kalendáriumot csináltam neki. Azt mondja, hogy nem szereti az olyan kalendáriumot. Lehetetlen, hogy le ne írjam kednek az öreg emberek kalendáriumját. A nem más jeleket mutat, hanem csak arra oktatja, hogy miképpen vigyázzanak életekre és egészségekre. Valamint más kalendáriumban fel vannak téve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt fel vannak jegyezve az olyanok, a melyekben nem lehet a feleségekkel hálniök, és a melyekben különösön. Példának okáért : A nagy böjtben, és az innepek előtt való böjti napokon különösön. Pénteken, szombaton különösön. A négy kántori napokon különösön. A három sátoros innepeket mindeniket oktávával meg kell tartani, azért különösön. Az apostolok innepeken különösön. Az evangyelisták napjain különösön. A magák pátronusok napjain nyolczad napig különösön. Ezen kívül télben, amidőn havaz, különösön : hanem mikor tiszta az idő, akkor meg lehet együtt. Tavasz felé, ha náthások, vagy hurutolnak, különösön a májusnak végiig. Nyárban az izzadtsággal is elég nedves humor megyén ki belőllök, azért különösön, ősszel meg lehet együtt mindaddig, még a ködös idők nem kezdődnek, mivel a ködös időkben különösön. Az esős időkben különösön. Amidőn sok mennydörgések járnak, különösön. Ha a gyomor valamit jól meg nem emésztett, nyolcz napig különösön. Ezen kívül, mikor a napban fogyatkozás vagyon, nyolczad napig különösön. Amikor a holdban vagyon fogyatkozás, akkor tizenkét napig különösön. Thon édes néném, az öreg emberek kalendárium ja. Az idézett szöveg valamennyi színes szálának felbontására most nem vállalkozunk. De ha emlékezünk arra, hogy az öreg emberek kalendáriuma abból az alkalomból készült, amikor Mikes tudomást szerzett Kőszeghy Zsuzsi és az öregedő Bercsényi házasságáról, azonnal megérthetjük a körülményeskedő felsorolás igazi csattanóját. Az egész felsorolás jóízű humorát csak fokozza az, hogy a nem éppen legájtatosabb malícia az egyházi naptár komolykodó felhasználásával történik. A vallásos terminológiának ilyen, humoros összefüggésben való kiaknázása persze nem feltétlenül ártatlan játék. Az eljárásban rejlő lehetőségek végső konzekvenciáit majd a felvilágosodás komikus eposzai vonják le. Mikesnek a galantéria val is állandóan érintkező anekdotázó hajlamát szintén ebben az összefüggésben kell megemlíteni. Anekdotázásának és mosolygó szkepszisének összefüggését bizonyára nem is kell részletesebben fejtegetnünk. Az is ismeretes, hogy a gáláns széppróza magyarországi kezdetét is, a Madame Gomez Les journées amusantes-jit egy kedves, gazdagon termő szőlőtőkékkel, narancsfákkal, örökzöld növényekkel megszépített, félig valószerű, félig fiktív erdélyi miliőbe átültető Mulatságos napoktol számíthatjuk. A gáláns heroikus irodalom a tizenhetedik század derekán. Franciaországban alakult ki, s a maga módján a feudális arisztokrácia tiltakozását tükrözi az erősbödő *• Ez a kérdés természetesen bővebb kifejtést és bizonyítást igényelne, erre azonban majd más alkalommal térünk ki. " ZOLNAI BÉLA : Mikes. Minerva, 1930. 184. 1.
