Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi

VAYERNÉ ZIBOLEN AGNES RIPPL-RÓNAI ÍRÓPORTRÉI A Petőfi Irodalmi Múzeum 1960 tavaszán időszaki kiállításon mutatta be a XIX. és XX. századi magyar írók és költők hiteles képmásait. Ebből az alkalomból együtt láthattuk a híres íróportré-sorozatokat. Belépéskor Ferenczy Istvánnak, a reformkor klasszikusairól márványba faragott, hűvös nyugalmú szobrai köszöntöttek, a századközép hatalmas költőegyéniségei Barabás Miklósnak, a biedermeier festészet nagy krónikásának szépítő megfogalmazásában néztek szembe a meghatott szemlélővel. Pár teremmel odébb Glatz Oszkár objektív rajzai adtak számot a századforduló híres íróiról. Külön kis kabinetben állítottuk ki Rippl-Rónai jiasztellportréit, amelyeket a Nyugat írógárdájáról 1923—25-ben alkotott, s amelyek a mester arcképfestő oeuvre-jében a francia művészbarátok portréi, a családjának tagjairól festett képmások s önarcképei mellett kiemelkedő helyet foglalnak el, s azokhoz hasonlóan zárt tartalmi egységet alkotnak. E kis kabinet remekei egy hosszú és munkás élet végén születtek, méltó bejefezésül és alkotójukat túlélő bizonyítékául annak a benső rokonszenvnek és aktív kapcsolatnak, ami Rippl-Rónai Józsefet a magyar írókhoz, az irodalom új eszmékért küzdő harcosaihoz fűzte. Rippl-Rónai József 1902-ben telepedett le hosszú külföldi tartózkodás után Kaposvárott, szülővárosában. A vidéki élet nyugalmában szemlélődve figyelte a, nyüzsgő kisváros életét, az eleven színekben tobzódó tájat, a körülötte élő rokonokat és ismerősöket. „Idehaza az intim élet adta meg az inspirációkat — írja — a család, a rokonság, ismerősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, typusok érdekeltek. Ezeket festettem a társadalom minden rétegéből. Engem nagyon érdekelnek : a kőműves, a tanár, a pap, a pintér, a suszter, az asztalos — mindmegannyi karakterkép. Mindegyik egy-egy külön világ. Egy-egy jellemző vonásuk van, mint a természeti tárgyaknak, kőnek, vasnak, fának. Szeretem bennük, hogy különböző vonásaik külsőleg is megnyilatkoznak, hogy hivatásuk, mesterségük, társadalmi mivoltuk már a formájukból, mozdulatukból kitetszik."

1 Rippl-Rónai figyelő szeme mindenben meglátta a festőit és e festőiségben a belülről sugárzó egyéniséget. „Szeme, mint a meleg eső a virágokból az illatukat, úgy csalja ki és szívja ki minden élő és holt tárgyból lelkök színességét",- írja Elek Artúr, éppen Rippl-Rónai 1923-ban rendezett kiállítása alkalmából. A festő témát kutató szemével figyelte a szűkebb család és közvetlen ismerősök mellett a kis Kaposvár kulturális életének sok-sok szereplőjét, újságírókat, lapszerkesztőket, mindazokat, akik művészetével foglalkoztak. Hazaérkezése óta biz1 RIPPL-RÓNAI JÓZSEF : Gyűjteményes kiállítás katalógusa. 1906. • ELEK ARTtJR : Rippl-Rónai József új témái. Nyugat, 1923. II. 468—470. 1.