Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi

tos érzékkel figyelemmel kísérte az irodalmi élet fejlődését és következetesen kapcsolatot teremtett a haladó szellemű magyar irodalom érdemes művelőivel, s ez baráti kapcsolat gyümölcseként maradt ránk sok friss ceruzarajza és elévülhetetlen pasztellportréinak sora. Az itt felsorakozó képmások között elsőnek kell keletkezési éve miatt tárgyalnunk Malonyay Dezső pasztelljét,

3 amely a „Pápaszemes férfi" címet kapta Rónaitól. Malonyayt, aki nyugtalan hangulatú, túlzott színességre és megdöbbentésre törekvő prózai munkáin kívül művészettörténeti tanulmányokat is írt, 1905-ben ,,A fiatalok"

4 című könyvének készülése idején festette le, viszonzásul azért, mert a szerző művében vele is behatóan foglalkozik, és negyvenegy képét közli. Kék háttér előtt, a képből kifelé fordulva néz szembe velünk, állát ökölbehajtott baljára támasztja, kisujján kettős gyűrű aranyfénye csillog, ugyanez a fény ismétlődik a szőke hajon is. Sötét ruhájából fehér kézelője villan elő a kép középtengelyében. Világoskék, élénken figyelő szemét sötét szemüveg keretezi; szorosan zárt szájának vonala kicsit sértődött, kicsit kritikus. A kép bal oldalán lent : „Malonyaynak Rónai, 1905" dedikáció olvasható. Malonyayt egy évvel korábban az a megtiszteltetés is érte, hogy Ferenczy Károly reneszánsz méltóságú olaj portrét festett róla, s a mű jelentőségével érdemét maghaladé hírnevet juttatott számára. Kaposvár mindennapjaiban találkozott össze Szederkényi Annával is, aki pályája kezdetén ott tanárkodott, majd újságíró volt. Szederkényi Annáról 1903—1906 között készült festménye,

5 tehát nagyjából ugyanabban az időben, mint a Malonyay Dezsőé. Festőibb nála, tökéletesen beleillik Rónai első. kaposvári korszakába — az 1903-ban festett „Szomorúság" c. kompozíciójának nőalakjához áll közel. Rokon az arckivágás szecessziós vonalvezetése, a fekete színű ruha erőteljes foltja, a világos színfolt vastag kontúrozása, de míg azon a nőalak mozdulata, az arc személytelen szomorúsága elvont hangulatot jellemez, itt az arc karaktere egyéniséget sugároz, a fekete ruhás, fáradtzöld fotelkarra támaszkodó figura tudatában van önértékének. Sötét szeme messzire figyel, arcát a Malonyay-képhez hasonló tartásban — visszagörbített ujjú, gyűrűs jobbjába fekteti. " Papírlemez, 46 x 31 cm, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. 4 MALONYAI DEZSŐ : A fiatalok. Bp. 1906. 185—220. 1. * Pasztell, papírlemez 52 x 42 cm. Koppány Tiborné, Siófok, tulajdona. SZEDERKÉNYI ANNA