Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Miklós Róbert: Mikszáth Kálmán horpácsi fundusa

A HELYREÁLLÍTOTT MIKSZÁTH-KCRIA De nézzük meg a birtok, vagy ahogy a kaszinói urak egy kissé lemosolyogva Mikszáth előtt emlegették, a ..dominium" valóságos értékét. A ház, melyet a század elején klasszicista stílusban építettek, nem volt nagy, éppen csak elegendő ahhoz, hogy a nyarat és az ünnepi kiruccanásokat eltölthették benne. Ahhoz azonban, hogy az alkotáshoz szükséges mikszáthi kényelmet biztosíthatta volna, egyenesen alkalmatlan. Mikszáth majd minden alkalommal negyedmagával érkezett — Kálmán fiuk húsz, Albert tizenhat esztendős volt az első horpácsi nyáron. A nyaralást Nelka sógornője nélkül el sem lehetett képzelni, ő is mindig átjött Mohoráról. így aztán a szűk, bolthajtásos, kisablakú szobákat huzamosabb tartózkodásra nem nagyon lehetett használni. A kicsi és eléggé nedves, alkalmatlan szobákat viszont a kert bőségesen pótolta. A tizenegy holdas park éppen a maga elvadult állapotában tetszett meg Mikszáthnak. Szontágh Pál élete utolsó éveiben már nem gazdálkodott, sem a házra, sem a kertre nem fordított gondot. Földjeit bérbe adta, s ezeket a bérleteket Mikszáth sem bolygatta. Az adásvételi szerződés — 1904. november 26-án kötötték meg — csak a különböző fekvésű földek telekkönyvi számát közli, a föld nagyságát nem. Van azonban egy levéltöredék, amely arról tanúskodik hogy egy-két esztendővel a vétel után az a hír kelt szárnyra, mintha Mikszáth meg szeretne válni a horpácsi birtoktól. Az ismeretlen érdeklődőnek írt levélben előbb kategorikusan kijelenti, hogy a birtok nem eladó, aztán óvatosan megjegyzi : ,,Vagyis nem bocsátottam áruba, ami azt teszi, hogy én voltaképpen nem ragaszkodom életre-halálra hozzá, de csak azon az áron túl adom el, amennyibe nekem került, nekem pedig az új ház építésével aránylag olyan sokba került, hogy az illető vevő bizonyosan kap ott a közelben olcsóbban is birtokot,"