Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Miklós Róbert: Mikszáth Kálmán horpácsi fundusa

AZ ÚJ „KASTÉLY" 1910-ben és a kis gazdaságot, vagy a Mikszáth-család betegeit kell-e gondoznia. Most is hamar megsejti a nagy nyugtalanságot, Horpácsra siet, onnan Pestre, referálni. Meghatóan írja le Mikszáthné emlékirataiban ezt a kedves családi eseményt : ,,Volt aztán nagy öröm. Nővérem egy ív papírt kért a fiúktól, és lerajzolta a kúriát és a tizenegyholdas kertet, a gazdasági épületeket, melyek a bérletből, miután a bérlőnek, egy helybeli földbirtokosnak, elég saját épülete volt, ki voltak hagyva, aztán lerajzolta a pusztát és a földnek fekvését, a réteket és a patakokat. Beszélt aztán a fákról a kertben és a birtok körül. Hát még mikor a négy komondorról beszélt, melyek a portát most is hűségesen őrzik. Aztán kitett az asztalra egy nagy darab fekete rögöt, amelyet a birtokról hozott. Bizony könny csillogott ekkor a Kálmán szemében, és rögtön megbízott engem, hogy a kutyák ellátása iránt tegyem meg a legmesszebbmenő intézkedéseket." Hiába a fekete rög megtette a magáét, az első földdarab, amely most már visszavonhatatlanul az övé, a sajátja, a „pennájával kiszántogatott garasok" késői, de annál édesebb eredménye. így hát a nehezen gyűjtött pénz mégsem vész kárba. A nyugalomra is nagy szüksége volt. A szabadelvű párt bukása után minden gondolatát a „dominium" kötötte le. Az 1904/5-ös tél után nagyon várta a tavaszt, de félt is tőle ; félt a csalódástól. Közel fél esztendeje, hogy megvette, sokat, rengeteget álmodozott róla, de még mindig nem tudta rávenni magát, hogy ki is utazzék. Aztán lassan kitavaszodott. Abban az esztendőben elég későre, április végére esett a húsvét. Előtte való vasárnap indultak útnak, hogy az ünnepeket kinn tölthessék. Vácig vasúton, onnan pedig Mikszáth lovaival tették meg az utat Horpácsig. Jól ismerte ő ezt a vidéket, hisz a nógrádiak ezen az úton — Katalinpuszta—