Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

V. Nyilassy Vilma: Előszó helyett... (Az irodalmi miizeum problémáiról)

kiállítás-rendezés módszereinek fejlesztésére és vidéki emlékmúzeumaink jelentős hálózatának kiépítésére gondolhatunk. Az intézmény fejlődése során ez ideig leszűrt tapasztalatok, vélemények, fel­merülő igények alapján most a múzeum gyűjtőkörének problémáit szeretnénk vázolni. Minden múzeum létezésének alapja a gyűjtemény; az irodalmi múzeumnak is első­rendű feladata, hogy létalapját megteremtse, gyűjteményét állandóan gyarapítsa, rendszerezze és mind a tudományos kutatás, mind a kiállítások céljaira hozzá­férhetővé tegye. Gyűjtőköre érintkezik részben egyes tudományos könyvtáraink, részben képző­művészeti és történeti múzeumok gyűjtőkörével; ezért gyűjtőtevékenységének sajátos szempontjait kell világosan megjelölnie, hogy indokolatlan ütközések vagy az esetlegesség veszélye nélkül fejleszthesse a maga muzeális anyagát. A magyar írók kéziratait (művek, levelezés, feljegyzések stb.) gyűjtötte eddig is — és nemzeti könyvtár jellegének megfelelően köteles gyűjteni továbbra is — az Országos Széchényi Könyvtár, gyűjti — elsősorban az akadémikusokét — a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, és még más intézmények is. A Petőfi Irodalmi Múzeum mindenekelőtt nagy költőforradalmáraink: Petőfi, Ady, József Attila, mellettük a XX. századi írók kéziratait gyűjti, ezenkívül az irodalomtörténeti kiállítások és az emlékmúzeumok igényét tartja szem előtt. Könyvtárát magyar szépirodalmi és irodalomtörténeti szakkönyvtárrá kell fej­lesztenie. E könyvtár muzeális jellegét tekintve egyfelől, az irodalmi művek első kiadásain van a gyűjtés hangsúlya; az irodalmi kiállítások sokféle, különböző igénye viszont megkívánja, hogy kiemelkedő műveknek mennél több fajta kiadása, egy-egy korszak irodalmi életére mennél több szempontból jellemző kiadvány ­és folyóirat-anyag kerüljön a múzeum gyűjteményébe. — A múlt irodalmi emlé­kei mellett folyamatosan gyűjti az élő magyar irodalom alkotásait. Egy-egy író életművének feltárásához sok hasznos adalékot nyújthat magának az írónak összegyűjtött könyvtára ; ezért az irodalmi múzeum feladatának tekinti, hogy az egyes írók könyvtári hagyatékát pontos bibliográfiai leírással nyilván­tartsa. Egy-egy könyvtár egészének megszerzésére nem feltétlenül törekszik, ez leg­több esetben a múzeum gyűjteményének indokolatlan megduzzasztását jelentené csupán. A kézirat-gyűjtés szempontjával egyezőn, a könyvtárfejlesztésben is külön­leges figyelmet fordít a múzeum a Petőfi-, Ady- és József Attila-gyűjteményre. E három költőre vonatkozóan az irodalomtörténeti kutatás forrásanyagának középpontjává kívánja fejleszteni gyűjteményét ; arra törekszik a múzeum, hogy lehetőleg teljessé tegye mind a kéziratos anyagot, mind a nyomtatott irodalmat. A kéziratok jórésze más intézményekben található, ezeket mikrofilm-másolatban csatol­ja saját gyűjteményéhez. — A nyomtatott irodalmi anyag gyűjtése kiterjed a költők műveinek (egyes és összes müvek) minden kiadására, az idegen nyelvű fordí­tásokra, a költőkre vonatkozó irodalmi és irodalomtörténeti művekre, folyóirat­és újságcikkekre egyaránt. Egy író életének a történelem előtt legigazabb szószólója maga a mü. Tudomá­nyos jelentősége, egyedi muzeális értéke nincs is, vagy elvétve ha van azoknak a tárgyaknak (bútorok, képek, használati eszközök, emléktárgyak stb.), amelyek íróink tulajdonából vagy környezetéből maradtak fenn a mindennapi élet tanú­jeleiként. De éppen mert az emberi hétköznapok eleven hangulatát idézik, pszichi­kai hatásukban rejlő értékük miatt az irodalmi múzeumnak össze kell gyűjtenie e relikviákat.

Next

/
Thumbnails
Contents