Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Sonkoly István: Ady verseinek megzenésítései

feldolgozza Siklós Albert is, a néhai zeneszerzés szakos tanár. Múltbatekintő a felfogása, erőltetett szekvenciáival kitér a természetes dallamvezetés elől, s ez gátolja népszerűsödését. Ugyanezt a szöveget még Beretvás Hugó is megzenésíti. Bartók disszonanciakezelése sokszor szokatlan, megdöbbenti az ehhez nem szokott hallgatót. Előadásuk sokszor leküzdhetetlen nehézséget ró az előadóra, így az Egyedül a tengerrel dallamának 3. ütemében található szűkített oktávugrás lefelé ugyancsak próbára teszi az énekes muzikalitását. Ugyanez a textus felcsendül Kacsóh Pongrácz dalában is. Formája átkomponált, Itt pihent, csókolt. . . szavakra visszaverődik az első versszak dallama. De meloszában nem leli meg azt a naiv, keresetlenül egyszerű, népies műdal-tónust, amelyet oly szerencsésen eltalál a János vitéz dalbetétjeiben. Az Oszi lárma szinte magjában tartalmazza a költő hangulatképeit. Ady az ősz ábrázolásához sűrűn visszatér, mert élő szimbóluma ez az évszak. Bartók az őszi táj ábrázolását inkább a zongorakíséretben tárja elénk, kis nónapárhuzamokban haladó zongorakíséretét megalapozzák az egymásra tornyosuló kvartfutamok, melyek mintha visszhangoznák koruk minden fájdalmát. Az ágyam hívogat mintha összesűrítené szenvedélyteljesen a világháború minden keservét, elégedetlenségét. Szívettépő, eget ostromló disszonanciái elhagyják a népies alapot. A pentatonizálás ritkul mind ebben, mind a többi dalban. Annál több benne a hangismétlés, mely melodramatikus jelleget kölcsönöz ennek. Dallamépítésében fontos szerepet kap a terchangköz, akárcsak a Csodálatos mandarinh&R s másutt is. A ciklus záróéneke : Nem mehetek hozzád. Szinte laboratóriumi kísérletezésként hat. A zongoraszólamnak kvarthangközökből épített akkordsorozatai érdekesek, élményszerűek. Nagy műgonddal szerkesztett zongorakísérete a modern harmóniakezelés nagymérvű kibővítése, az új, merész ötletek valóságos tárháza. Az első szakasz dallamívei kupolaszerűek, a másodiké inkább ereszkedő jellegűek. Itt is döntő jellegű a zongorakíséret, amely valamennyi dalban dominál. Ennek virtuóz kezelése, meglepő harmóniai színgazdagsága a régi, sőt a romantikus harmóniakészletnek is sosem sejtett gazdag kitágulását jelenti. Az énekszólama az emberi hang teljesítőképességének végső felfokozása. Kodálynak időrendben első Ady-dala a drámai feszültségű Sírni, sírni, sírni. Bár az első világégés előttről, 1913-ból datálódik, de csupán 1921-ben kerül bemutatásra a budapesti Filharmónia bérleti hangversenyén. A zenekari bevezetésben feltűnő kvartpárhuzamok ; a mixtúra-jelleg megmarad az egész dal folyamán. Akkordpárcentrális, motívumcentrális Ariadne-fonalként végighúzódik benne. Kitartott hangzatai komor hangulatot sejtetnek, mintha gyászfátyolt borítana reá a mixtúra-hatás tudatos kihasználása. Az érzelemmel telített dalt helyenként lélegzetvisszafojtva hallgatjuk, így a Remegve, bújva, lesve szavaknál, hol az üstdob tompa ütései szakítják meg a kitartott akkordokat. Sok a hangismétlés dallamában, szinte közeledik a szavalóénekhez, így a zörgő árnyakkal harcra kelni. . . szavaknál. Befejező szakaszának kromával telt aláfestése a sírás zenei megjelenítése. Hasonlatos ennek kifejezése a Psalmus Hungaricus egyik epizódjához : csak sírok, rívok, nagy nyavalyámban . . . hol a zokogást Kodály ugyancsak kromatikával érzékíti, A dal drámai koncepciója, extatikus fájdalmas kitörései csak zenekari kísérettel érvényesülnek, zongorakíséretes bemutatása nem elégséges. Olyan, mintha egy koloritgazdag festményt csupán tónusnyomásban szemlélhetünk. Az 1921. január 10-iki ősbemutatója sok ellentétes vélemény táplálója. Miután néhány pesti napilap (Pesti Hírlap, Az Űjság stb.) lesújtó kritikával illeti, Bartók is hozzászól harcias cikkében, ,,Akit Ady «Sirni» c. dalának zenéje nem rendített meg lelke