Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Sonkoly István: Ady verseinek megzenésítései

legmélyéig, az vagy süket, érzéketlen fabáb, vagy elfogultan rosszhiszemű." — írja Bartók felvilágosító cikkében.

4 Sappho szerelmes énekén folyondárként végigfut az f-hang, mint centrális. Szívesen halljuk az ismétlődő melódiát a második versszakában is, oly kifejezésteljes. Akkordtörései, s futamai mintha az ógörög kithara pengését utánoznák. Befejező versszakának zenéje a halálvágy és örök szerelem apoteózisa. A skálaszerűen feltörő basszusa fokozza belső feszítőerejét. Bár 1916-ból való, Ady aligha ismerhette, mert ez is csak jóval később kerül a közönség elé. Ugyanezt a szöveget megzenésíti azóta még Szőnyi Erzsébet ésJDávid Gyula is. Két esztendővel későbbi az Adám hol vagy? dallamosítása. Mintha Debussy fuvalma érné ennek is mixtúraszerűen kezelt kvartszext-hangzat sorozatait. Második versszakára jellemző az esz hangcentrális, mely tremolószerűen végigrezeg a második versszakon. Titokzatosságát csak fokozza az ezt alátámasztó akkordpárcentrális. A harmadik versszak a „kiugró tetőpont, második dallama variáltan visszatér a negyedikben, az első versszak dallama pedig az ötödikben". Hídformának mondja ezt Szabolcsi, „ahol a kezdet és a vég, a felívelés és aláhajlás egymásra utalnak, közbülfogva és kiemelve a központi csúcsot, a zenitet".

5 A Csillagok csillagéit Szabó Ferenc zenésíti meg 1936-ban. Furcsa vonása, hogy a szó első szótagján végzi a zenei frázist. A 20-as évek többi múdalai nem lendítik előre különösebben az Ady-dallamosítás kérdését. Beretvás Hugó dalsorozata bizony sem meloszában, sem harmóniakezelésében nem egységes. Erőltetett modulációmenetei rontják hatásukat. Radnai Miklós Zozó levele, Tüzes seb vagyok címíí dalainak faktúrája kidolgozottabb. Kár, hogy az említett dalok lekanyarodnak a magyar műdal ösvényéről, s a nyugati hangvétel tükröződik bennük élesen. Az újabb évtizedekben Bárdos Lajos, Horusitzky, Szelényi, Kardos, Szőnyi, Dávid, Kósa, a fiatalon elhunyt Tóth Miklós és Pongrácz Z. sikerrel alakítják ki az Ady-dallamosítás jellegét, s hozzájárulnak az Ady-líra zenei kiteljesedéséhez. Kár, hogy műveik kéziratban maradva hatásukban korlátozódnak. A versek forradalmi tüzét s belső feszültségét aligha fejezheti ki maradéktalanul a szólóének, erre alkalmasabb a kórus. A költemény belső intenzitásának éreztetésére, a sorok mögött lappangó viharzó lelki élmények kifejezésére legalkalmasabb a tömegkórus. Egyébként sem kedvez a XX. század a szóló- és kamarazene művészetnek. A nagyméretű szimfonikus zenekar, s énekkar teljesítménye kelti ma a legnagyobb hatást. Ady versei nyomán virágba szökken a kórusirodalom is. A német dalárdastílus nyomán elburjánzó Liedertafel lassanként gyökértelen lesz, egyrészt a harmincas években kibontakozó Éneklő Ifjúság mozgalom következtében. A homofon, négyszólamú Liedertafel-letét másik megsemmisítője : az Adyvers. E versek szellemisége idegen és elütő a német dalárdaszellemtől, talán lehetetlen is e verseket bekényszeríteni Liedertafel-keretbe. E versek sugallják, kívánják az új szellemiség beáramlását, a lineáris technika érvényesülését a megzenésítésben is. Ady dallamosítása aránylag nem okoz nehézséget, sorai olvasva is zenét lehelnek. A számos elénk táruló kórusműből kiemelhet j ük Kodálynak a Felszállott a páva nyomán írt három szólamú férfikari művét. Mind a verset, mind a zenét népdalritmus mozgatja. Az ősi, kvintváltó, pentaton éneket különösképpen kedveli Kodály, hiszen ennek nyomán 1937-ben férfikari művet alkot, majd négy évre rá életre hív egy 16 változatú zenekari kompozíciót. Bár Kodály nem híve a férfikarnak, szerinte „egy 60—70 éve működő férfikarnak nincs mivel dicsekednie, inkább szégyenkeznie, * BARTÓK B. : Kodály Z. Nyugat 1912. február 235—236. 1. » SZABOLCSI B. : Adám, hol vagy. Megj. Vers és dallam Bp. Akad. K. 1959. 193.1.