Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke

kező változata az ellenforradalomtól. (Németh Andor figyelt fel rá, hogy József Attila mily gyakran asszociálja a villanást ezüsttel, a kéket késsel és hideggel. Németh Andor: József Attila. Cserépfalvi kiadó. 1942. 150—151. 1. — Sa tél (Téli éjszaka), a fagy (Fagy) — tudjuk — az ellenforradalom időjárása. A „tünde" fény sem mond ennek ellent: „szép embertelenség" fejezi ki József Attila a Téli éjszakában ugyanezt a diszparitást. A kék színnek (az ezüsthöz hasonlóan meglevő) különböző stilisztikai színárnyalatai a Ringató „kékellő derű"-jétől az ellenforradalom telének, éjszakájának kékségéig, Bernáth Aurél kék színeinek beszédes sokoldalúságára emlékeztet.) A Nyárral egy évben keletkezett Füst (1930) ezüstje már József Attila harmadik korszakának szétfoszlására, bánatára mutat előre, mert „kis, nyurga füst"-nek lop színt a holdtól: Kis, nyurga füst virágzik hold előtt. Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől. Áttetszel rajta, égi hűvösség. A vers utolsó strófája finom ellenpontot képez: Elszállok, de vad vörös remegés az életért, világot ringat és áttetszik rajtad, égi hűvösség. és érthetővé teszi a középső versszak középső, a vers előző és következő strófájának ellentétes hangulatát magába foglaló és kibékítő sorának jelentését, hangulatát: „elszállok, mint a köznapi bajok." Az ezüstnek kétféle stilisztikai sorba tartozását, e két sornak bennevaló egyesülését érdekesen bizonyítja József Attilának egy megjegyzése, amelyet Ottó Ferencnek tett, amikor megzenésítette József Attila Reménytelenül (1933) című költeményét. (Alcíme: Lassan, tűnődve.) „Elkészültem a „Lassan, tűnődve..." megzenésítésével — írja Ottó Ferenc. A magányosság nagyszerű költeménye ez. Csak úgy húztak lefelé bennem azok a basszusok, amelyeket a kietlen hangulatú verssorok alá szántam. A „nyárfa"-hasonlat, a költő „semmi ágán" ülő szívét körülvevő csillagok képe pedig magasfekvésű harmóniákat csendített fel. Ott a szobában, zongora híján, csak úgy szárazon elénekeltem a versszövegre írt dallamot. József Attila csodálkozva hallgatta. Később, mikor teljes zongorakísérettel hallotta a dalt, közölte, hogy az Ezüstös fejsze-suhanás játszik a nyárfa levelén sorok zenei megoldása nem elégíti ki. Én ugyanis ezt a két sort az „ezüstös", „suhanás", „játszik" ; „nyárfa" és „levél" szavak képszerűségére gondolva egy mélybeejtett Desz-dúr akkord fölé rajzolt s fokozatosan kibomló impresszionisztikus motívummal oldottam meg. Szóval, egy pillanatra eljátszottam az öt szó „képes" zenei értelmével. A „fejsze" szó kissé „nehéz" volt, tehát kihagytam a játékból. Helyesebben a „fejsze" szóból a csillogást vontam ki a magam számára. Ugy is nagyon sötét a szöveg... Legyen benne egy kis fény is. . . gondoltam. József Attila lecsapott. „Félreértett — mondta, — Ebben a képben a nyárfa sejti a halálát. Fejszével fognak lesújtani rá "

37 „Légy fegyelmezett: A nyár Ellobbant már" — — utal vissza a „Téli éjszaka" (1933), a Nyár (1930) idilljére („ezüst derűvel ráz a nyír") és az idill szétkergetésének második, későbbi, az ellenforradalom idején keletkezett azt 37 Ottó Ferenc : A költőről megzenésítője. Szép Szó, 1938. jan.—febr. 117—9. 1.