Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke

idéző változatára (csattan a menny és megvillan — kék tünde fénnyel fönn az ég), ilyenformán : A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy — valami szalag — csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák? városba fut kék fagyon a sárga éjszaka fénye. A városban felüti műhelyét, gyártja a kínok szúró fegyverét a merev éjszaka fénye. Hogyan lehet a múlt idilljének lágy emléke, és a jelen villanó kínja fölötti „sötétség némasága" egyaránt ezüst? A vers utolsó szakasza megfelel rá: Hol a homályból előhajol egy rozsdalevelű fa, mérem a téli éjszakát. Mint birtokát a tulajdonosa. Ahogyan az álmok és látomások József Attilája egyaránt ábrázolta a szépség álmainak a valóság rosszabbik felétől való menekülését, különválását, a valóság jobbik felével való szenvedélyesen gyengéd azonosulását, s az egész valóságnak a szocialista humanizmus által megváltható, a költőben már élő harmóniáját; ahogyan a dalok és dalszerű versek József Attilája egyformán kifejezte az eldúdolt valóság egyik felének daltalan sivárságát, másik felének daloló szépségét s az égisz valóság várt jövendőjének énekes-ringató zenéjét: úgy az ezüst képek stilisztikájának József Attilája is, ha a sötét némaság világára rákattintotta a korszak lakatját, ezüst holdat lakatolt a világra, hisz úgy mérte a téli éjszakát „Mint birtokát a tulajdonosa."