Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke

Egri Péter Az adott világ varázsainak mérnöke* I. Ma már aligha kell hosszasabban bizonyítani, hogy József Attilában legnagyobb szocialista, nemzeti és modern költőjét tisztelheti az első világháborútól mindmáig egymásra következő nemzedékek sora. Nem fölösleges azonban rámutatnunk József Attila életművének néhány olyan külső és belső összefüggésére, amely érthetővé teszi, hogyan vált, miért lehetett a szocialista humanizmusnak ez az új, marxista tudatosságú költője kora, korunk egyik legegyetemesebb összefoglalójává. Mindenekelőtt: József Attila költészetében — mint ismeretes — összegeződnek a magyar irodalom addigi és kortársi szocialisztikus és szocialista törekvései. József Attila szocialista szempontból megalkotott világképének helyessége olyan nemzeti összefoglalást eredményezett, amelyhez foghatót nem találhatunk e korszak magyar irodalmának sem epikájában, sem lírájában. Nemcsak egyes nagy versekről van itt szó (Mondd mit érlel ? Hazám stb.), hanem József Attila költészetének egészéről, szavainak jó ízéről, stilisztikájának, versformájának félreérthetetlenül nemzeti (nem külön paraszti, és külön városi) jellegéről. Ez a nemzeti összefoglalás nem József Attila szocialista világnézete ellenére, hanem éppen annak segítségével jött létre, annak jeléül, hogy a nemzet kérdései azon az úton oldhatók meg igazán, amelyen nagy költője járt. Irodalomtörténeti szemponból József Attila költészetének ez a nagy nemzeti szintézise egy régi álproblémának valóságos problémává válását és megoldását jelenti. Régóta, bár búvópatakként folyik az az irodalmi vita, amelynek népies nézőpontú résztvevői Móricz Zsigmondot, urbánus szemléletű vitatkozói pedig valamelyik urbánus regényírót igyekeznek a korabeli társadalmi valóság egésze visszatükrözőjeként elfogadtatni. Az álprobléma tehát szélsőséges megfogalmazásban ez : a korbeli magyar világnak melyik féltekéje volt egyenlő az egész akkori magyar világgal? Az igazi probléma viszont ez: miért éppen Ady és József Attila lírájában, illetve Bartók zenéjében jött létre a legmagasabb szintű összefoglalás? Anélkül, hogy e rendkívül szövevényes kérdés valamennyi szálának felfejtésére vállalkoznánk, megpróbálunk néhány fontosabb kérdést megvizsgálni. Három lényeges mozzanatot kell figyelembe vennünk: 1. A magyar társadalom fejlődési állapotát, különösen város és falu viszonyát századunk első négy évtizedében ; 2. a lírai és zenei visszatükrözésnek

1 néhány, az epikai visszatükrözéstől különböző sajátosságát; 3. végül, de nem utolsó sorban azt a világképet, amelynek segítségével a művész alkot, amely társadalmi hovatartozandóságát elsősorban jellemzi. 1. A magyar kapitalizmusnak a század elején megindult nagyarányú fejlődése gazdaságilag is, politikailag is fokozott mértékben kitágította, egyes pontokon átütötte * E tanulmány része és vázlata egy, a modern látomásokról szóló készülő munkának 1 A terminológia képzavarának ódiumát a terminológia egységessége érdekében vesszük magunkra.