Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke

azokat a szűk és merev korlátokat, amelyeket a hazai hűbériség csökönyös és az 1918-as, 19-es forradalmak bukása után resturálódó maradványai képviseltek. A feudalizmus maradványainak, majd a kapitalizmus rendszerének felszámolására azonban 1945-ig nem kerülhetett sor, s így századunk első felének Magyarországán városnak és falunak a kapitalizmus talaján kifejődő bizonyos szétszakadása és ellentéte már létrejött, azok az ellentétek pedig, amelyeket ebben a helyzetben a feudalizmus maradványai hordoztak, még nem szűntek meg. Városnak és falunak ez a kettős ellentéte szerfölött megnehezítette a kor egész világának regénybeli ábrázolását.

2 A regény műfaji természete szerint a maga tárgyi teljességében tárja fel a valóságot s éppen ezért nem ábrázolhat regénybeli-tárgyi összefüggéseket ott, ahol a valóságban nincsenek. Ez az egyik fontos oka annak, hogy azok a regények, amelyek ábrázolásuk középpontjába nagyvárosi problémát állítottak, általában nem jutottak el a falu valóságos társadalmi problémáinak mély ábrázolásához, a falu számukra inkább a regény (az életmű) peremén meghúzódó színfolt vagy kuriózum, csupán. Azok a regények viszont, amelyek elsősorban falusi problémákkal, a nagybirtok és a parasztság ellentétével foglalkoznak, bemutatják ugyan a falu kapitalizálódását, de a regény szerkezetének szálai nem visznek, nem vihetnek el a nagyvárosi élet fő jellemzőinek, igazán lényeges vonásainak ábrázolásához. Itt a város áll az ábrázolás peremén^ színfoltszerűen. Mivel pedig e kor nemzeti életének, a kapitalizálódó, de a még sok tekintetben feudális falu és a még egyes vonásait tekintve a régi világra emlékeztető, de már kapitalista nagyváros kiszakíthatatlan, elhanyagolhatatlan része volt, ezért akár egyiknek, akár a másiknak az ábrázolásból való lényegi kirekesztése arra vezetett, hogy az ábrázolás nem fogta át a nemzeti lét egészét. Nem véletlen, sőt az előbbiekből következik, hogy az a pont, ahová a népies és urbánus írók ábrázolásukban egyaránt eljutottak, a magyar kisváros, amely félig még a feudalizmus ájulatában fekszik, félig már kapitalizálódik, vagy kapitalizálódnia kellene (Móricz Zsigmond: Rokonok, Németh László: Iszony, Kaffka Margit: Szinek és évek, Kosztolányi Dezső: Pacsirta, Babits Mihály: Halálfiai stb.). Hogy a nemzeti létnek fentebb vázolt belső széthasadása valóban akadálya volt a regénybeli nemzeti szintézisnek, azt két, az ellentét erejével bizonyító példán is igazolhatjuk. Az egyik Balzacé, a másik Tolsztojé. Balzac korában az 1789-es francia forradalom során szétzúzott feudalizmus helyén rohamos gyorsasággal fejlődött, az egész nemzeti életen eláradt a gátjaitól egycsapásra megszabadult kapitalizmus. Ezért Balzac, amikor az Emberi színjátékban a pénz terjeszkedésének, a kapitalizmus mindenüvé elérő, mindent átütő agresszivitásának, az így felmerülő új és gazdag ellentmondásoknak ábrázolója, kora történetírója akart lenni, tárgyának belső logikája révén ábrázolásában el kelett hogy jusson a parasztokhoz (Parasztok című regénye). Tolsztoj idejében, az 1861-es felemás cári jobbágyfelszabadítás és az 1905-ös polgári demokratikus forradalom közötti korszakban a kapitalizmus viszonylagos fejletlenesége és lassú, de feltartózhatatlan kifejlődése még lehetővé tette, hogy az ország túlnyomó többségét képező parasztság oldaláról, az 1848 utáni európai polgári realizmus hanyatlását elkerülve egy olyan nagyvonalúan realista ábrázolás jöjjön létre, amely a nemzeti lét paraszti és kapitalista problémáit átfogja, a patriarchális életforma felbomlásától, a nemesség és parasztság viszonyának megváltozásától kezdve egészen a kapitalizmus korszerű problémáiig (Karenina Anna stb.)

3 2 Szerfelett megnehezítette, de nem tette lehetetlenné. Megfelelő nézőpontból fel lehetett fedezni azokat az összekötő kapcsokat, amelyek mégis megvoltak, mégpedig elsőscrban a tárgy intenzív dialektikájának ábrázolása révén. 3 Vö. Lenin : Tolsztoj Leo, mint az orosz forradalom tükre. Lenin ; Az irodalomról. Szikra 1949. 63—69. 1. Révai József: Marxizmus és népiesség. Marxizmus, népiesség, magyarság. Szikra Bp. 1949. 3. kiadás 241—260. 1. 4 Petőfi Múzeum évkönyve 49