Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Illés Lászlóné: Karinthy Frigyes első regénye
Illés Lászlóné Karinthy Frigyes első regénye Nincs még egy írónk e században, akinek egész gondolkodását, művészi alkatát olyannyira megtermékenyítette volna a természettudományosság; aki olyan heves meggyőződéssel és mély átéléssel kötötte volna a technikai fejlődéshez az ember jövendő boldogulásának ügyét, mint Karinthy. Ez a természettudományosság írásaiban nem idegen elemként, nem elszigetelten él. Elméletei természetesen nem mindig felelnek meg a szigorú értelemben vett természettani törvényszerűségeknek; de nem is ez a lényeges, hanem az a képessége, hogy az alkotói fantázia írásaiban a jövendő kialakulását, egy új humanizmus megsejtését lényegében reális „fantasztikumként" villantotta fel. Karinthy sohasem találta meg azt a társadalmi erőt, amely vállára vehette volna őt, és a fantázia-teremtette új világoknál reálisabban képviselhette volna az ő jobbratörő eszméit. Korunkban az atomerő és a kozmosz birtokbavétele, a Karinthy megálmodta szédítő technikai fejlődés az emberiséget a társadalmi békés együttélés és emberi jobblét oly biztató jeleivel kecsegtetik, melyekből — legalábbis nálunk — a szocialista humanizmus gazdag megújulása bontakozik ki. Egyes bántóan fölényes hangú véleményekkel szemben Karinthy életművének legjobb részei is beletartoznak abba az örökségbe, amit átveszünk a múltból; mert idealista sallangjaiktól megtisztítva értékes hagyományok ezek. Az elmúlt évek során könyvkiadók és irodalmárok munkája nyomán — ha vázlatosan is — kialakult a közvélemény előtt egy igazabb, árnyaltabb Karinthy portré, amely minden egyoldalúságtól mentesen többé-kevésbé meghatározta az író helyét a XX. századi magyar irodalom történetében. Mégis, izgalmas Örömet érez a kutató, ha olyan újabb nyomra bukkan, amiben ennek a maga nemében páratlan humorú és fantáziájú nagy felfedezőnek nyugtalan szellemét látja felvillanni. Talán még fokozottabban így van ez, ha e dokumentum a fiatal, sőt gyermek-Karinthy kialakuló gondolatvilágának szülötte, hiszen így közvetlenül — mondhatnánk, in statu nascendi — láthatjuk, érthetjük meg e sajátos világszemléletet. Ismeretes, hogy Karinthy több regénye, novellája nem a földön, hanem távoli bolygókon, vagy a mennyek dimenzióiban, máskor pedig a tengerek mélyére süllyedt csodavilágban játszódik. Hősei kalandok sorozatán át jutnak el egy új világba. A témák, ötletek magukon viselik Jonathan Swift, vagy H. G. Wells hatását: de keletkezésük gyökere kimutathatóan bennerejlik az ifjúkori olvasmányokban, Verne regényeiben, Robinson történetében. A fantasztikus utazás két változatát, a bolygóközi és mélytengeri kalandot azonban Karinthy maga is megírta már egyszer az Utazás Faremidóba és a Capillária előtt is. Az irodalomtörténet tudott arról, hogy Karinthy, a Markó utcai gimnázium növendéke, alig 14 éves korában kalandos regényt ír egy hősről, aki a tenger mélyén megkeresi az Atlanti és Csendes Óceánt összekötő átjárót. A Magyar Képes Világ 1902. okt. 4-i
