Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke
modern szintézisét hozta létre. Ez a nemzeti méreteken túlemelkedő összefoglalás éppúgy elválaszthatatlan József Attila szocialista világnézetétől, mint költői egyetemességének már vizsgált oldalai. József Attila — tudjuk — nem szocialista világképe ellenére lett korának legnagyobb nemzeti költője, hanem éppen annak segítségével, nem szocialista és nemzeti költő mivolta ellenére vált nemzetközi jelentőségű költővé, nagy modern realista költővé, hanem éppen mint szocialista költő, mint nemzeti költő. Modern realizmusában ugyanaz az egyetemesség jut kifejezésre, amely lehetővé tette számára, hogy összefogja az előtte való és a kortársi szocialista, vagy a szocializmussal rokon törekvéseket, s hogy összefoglalja, s megválaszolja kora nemzeti életének legfontosabb kérdéseit. A munkásosztály nemzeti és világtörténelmi szerepének és helyzetének átélése volt ennek az egyetemességnek forrása. A modern realizmusról, korunk egész bonyolultan ellentmondásos valóságának adekvát művészi visszatükrözéséről különféle legendák vannak forgalomban. A polgári dekadencia, amely szakít a művészet nagy realista hagyományaival, éppen e szakítás folytán olyan művészetet hoz létre, amely tartalmilag eljelentéktelenedik, formailag széthullik. S éppen ezt az így keletkező művészetet tekinti e kor valósága igazi kifejezőjének; konzervativizmust, esztétikai dogmatizmust emleget valahányszor elméletben vagy gyakorlatban a realizmus régi nagy hagyományainak továbbfejlesztésével találkozik. A dekadencia nem a valóság lényegéhez tör utat, hanem eszközét töri össze, amellyel a lényeghez juthatna. A sematikus szemléletmód pedig mindenütt burzsoá dekadenciát lát, ahol olyan tartalmi és formai mozzanatok jelentkeznek, amelyek dekadens művekben is előfordulnak. Pedig a modern realista művészet nem azáltal győzi le, haladja meg a dekadenciát, hogy kitér azoknak a problémáknak művészi ábrázolása elől, amelyeket a dekadencia feldolgoz. Ellenkezőleg. A modern realizmus ezeket a problémákat valóságos összefüggéseikben, társadalmi kapcsolataikkal együtt, keletkezésüknek okaival, tényleges perspektívájukkal együtt: torzítás és leszűkítés nélkül mutatja be. Mivel a modern realizmus is feldolgozza a valóságnak azokat a mozzanatait, amelyeket a dekadencia tárgyául választ, bizonyos hasonló tartalmi és formai mozzanatok adódnak. Mivel azonban a modern realizmus torzítás nélkül, valóságos összefüggésekben, más nézőpontból ábrázol, ezért ami a dekadenciában az ábrázolás alapelve, az a modern realizmusban az ábrázolásnak csupán egy mozzanata, stíluseleme lesz. 27 A modern realizmus tehát „csak" (s ez nagyon sok) annyiban folytatása a XIX. század eleji klasszikus polgári realizmusnak, hogy éppúgy a maga kora valóságának lényegét ragadja meg művészileg, mint az. Ennyiben realizmus. S annyiban modern, hogy a maga kora problémáinak hatol a lényegéig. 1 ' 8 Ezért, aki a realizmusnak merevséget vet a szemére, aki tőle a modernséget, a művészi ábrázolás korszerű teljességét félti, kétszeresen is 27 Révai József : Ady Endre. Irodalmi tanulmányok. Szikra. Bp. 1950. 155—210. 1. Szabolcsi Bence : A csodálatos mandarin. Csillag. 1955. ápr. IX. évf 4. sz. 838—842. 1. Bóka László: József Attila költői eszközei. Tegnaptól máig. Szépirodalmi Kiadó. 1958. 303—335. 1. Bóka László : A XX. század irodalomtudomány problémái. Tegnaptól máig. Szépirodalmi kiadó. 1958. 550—577. 1. Révai József : József Attila költészetéről. Kortárs 1958. jun. II. évf. 6. sz. 28 Vö. József Attila a művészi állandóról és változóról. Irodalom és szocializmus. Művészetbölcseleti alapelemek. József Attila Összes Művei III. kötet. Akadémiai Kiadó 1958. 95. 1. E kérdésről József Attila külön tanulmányt is tervezett. — József Attila művészetfelfogására nézve igen jellemzők az esztétikai törekedékek. Szembeötlő, hogy József Attila a maga sajátos terminológiáján belül („fogalom", „szemlélet", „ihlet") ott keresi a művészi visszatükrözés (József Attilánál: „ihlet") sajátosságát, ahol a marxista esztétika megtalálta: a különösség kategóriájában. „Az ihlet — írja — a valóság teljes fogyatkozása egyetlen valóságelemre, ahol ez a valóságelem a teljes valóság egységességeként szerepel — a valóságrészek nemléte és egy teljes valóság léte, határolt végtelenség, alakja választott valóság, — az ihlet a szemlélet és a gondolat ellentétében való egység." József Attila: Esztétikai töredék. József Attila Összes Művei III. Akadémiai Kiadó. 1958. 244. 1.
