Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Baróti Dezső: A látható irodalom. Az irodalmi múzeológia néhány kérdéséről

azt sem kutathatjuk, hogy miért olyan ritkák az irodalmi mű tartalmi és formai világának lényegét visszaadó illusztrációk ; elégedjünk meg annak leszögezésével, hogy valóban ritkák s ritkaságuk csak növekszik, mihelyt nagy íróink műveinek illusztrációit képzeljük szemünk elé. A kongeniális illusztrációk száma akkor sem nagyon emelkedik, ha a könyveket díszítő képekhez az irodalmi művek által inspirált képeket, rajzokat, szobrokat és kisplasztikái műveket is odavesszük. Az illusztrációk különféle típusai mindezek ellenére az irodalom szemléltetésének leginkább esztéikai jellegű lehetőségét biztosítják, az irodalom és művészettörténet határterületét jelentő tanulmányozásuk, — ez a magyar vonatkozásban sajnálatosan elmaradt stúdium az irodalmi muzeológusok érdeklődését is megérdemelné. Ugy hisszük azonban, hogy a képzőművészeti alkotásoknak az irodalom szemléltetése céljaira való felhaználása nem szorítkozhat pusztán az illusztrációkra. Azt a nehézségünket, hogy kevés a kongeniális illusztráció, könnyen áthidalhatjuk, ha az eddiginél merészebben alkalmazzuk az irodalom és a művészetek összehasonlító történetének egyébként sok vonatkozásban még tapogatózást jelentő szempontjait.

1 Az egyes korszakokra jellemző nagy problémák általában valamennyi művészeti ágban megjelennek, természetesen a maguk sajátos kifejezési eszközein keresztül, bár ez az összefüggés távolról sem mechanikus. Maguk a kétségtelenül meglevő összefüggések nem egyszer csak bonyolult történeti és esztétikai elemzések segítségével deríthetők fel; gyakran előfordul, hogy egy-egy művészeti ág lemarad a többi mögött (ez a körülmény a XIX. századig a magyar fejlődésre is jellemző), a művészi egyéniségek gazdag változatossága is akadályozza az összefüggések felismerését, az út azonban nem látszik járhatatlannak. A Petőfi Irodalmi Múzeum egyik irodalmi képsorozatában Ady A magyar ugaronja mellé Tornyai Alföldi tája, József Attila verseinél A Dunánál mellé Derkovits Dinnyeevőkje, A tőkések hasznáról mellé Derkovits A tőke árnyékában című rajza, az Éhség mellé Fényes Adolf Ebédje került. Talán a most említett példák is világosan mutatják, hogy az ilyen megoldások esetében nem egyszerűen csak a témák, a motívumok azonosságáról van szó (bár a képsorozat összeállításánál erre is gondolnunk kellett) hanem az írók és művészek világnézetének, alkotási módszerének rokonságáról is. Amikor ez megvan, a téma azonossága vagy közeli rokonsága nem is elengedhetetlenül fontos, különösen ha nem egy-egy műalkotás képzőművészeti pendantját keressük, hanem stílusirányok szemléltetésére törekszünk. Mátyás reneszánsz udvarának jól megválalogatott emlékei csak közelebb hozhatják hozzánk azt a Janus Pannoniust, aki egyik versében a Kolozsvári testvérek László szobrát is emlegeti, Zrínyi világának bemutatásánál sem stílustalan olaszországi útjának barokk élményeit feleleveníteni; még attól sem ijednénk meg, hogy a Csókok vagy szerelmi dalok „rokokó" Csokonaiját Watteau képeivel vagy rajzaival illusztráljuk (tudtunkkal a nagy francia festő nevét elsőnek ő írta le Magyarországon), az ilyen párhuzamok művelődésünk nemzetközi kapcsolatainak képszerű ábrázolására is alkalmasak. Elsősorban azonban mégis arra kell törekednünk, hogy a magyar képzőművészet területén maradjunk, a XIX. századtól kezdve szerencsére egyre bővebb választék adódik, s a párhuzamok kitelességét egyes nagy íróink és művészeink barátságának dokumentumaival is erősíteni lehet, külön érekessége van az olyan eseteknek, amikor a képzőművészet verset inspirál (Juhász Gyula: Magyar táj magyar ecsettel; Noa Noa, egy Gaugin kép alá; Rodin stb.). Alkalomadtán még a formai jegyek, kompozíció, ritmus stb. rokonsága egyszerűbb eseteinek megmutatására is lehet közérthető kísérletet tenni. Az elmondottakon az iparművészeti alkotások, így a bútorok, szőnyegek, sőt a kiállítás berendezését jelentő vitrinek, tablók és lámpák felhasználása esetében is 1 Vö. pl. erről Maury, Paul, Arts et Littérature comparés. Paris, s. d. 33

e Cahiers des Études Françaises.