Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Sára Péter: Levelek Anton Strakától
„Allegro Barbaro"-ját. Utána Dr. Ant. Hartl tartott rövid bevezetőt, amelyben párhuzamot vont az új magyar és cseh költészet között s külön kiemelte Adyt, aki sajátosan magyar, sőt ázsiai módon reagált Paris benyomásaira. Ebben rejlik Ady drámaian magyar volta s ebben Ady példát nyújt: hogyan kell, helyesen befogadni a nyugati inspirációkat. Majd én léptem a pódiumra s felolvastam előadásomat Ady életéről, munkájáról, vezető eszméiről: magyarság, szerelem, nemzeti türelmesség, Isten, pénz, szociális kérdések, élet-halál, betegség, világháború, kora halál. Előadásom alatt mellettem a pódiumon'egymásután léptek föl a Nemzeti Színház művészei s felolvasták az általam bemutatott Ady verseket cseh fordításban. Tizenhét Ady vers került ez alkalommal bemutatásra, mégpedig sorrendszerint a következők: Egy párisi hajnalon. — Űj dalok. — A Tisza parton. — Lelkek a pányván. — Nekünk új Mohács kell. — Magyar Jakobinus dala. (Ezt én magam olvastam föl.) — Én nem vagyok magyar? — Párizs az én Bakonyom. — Héja nász az avaron. — Ádám, hol vagy? — Az Isten balján. — A Sión hegy alatt. — Harc a Nagyúrral. — Vér és arany. — Álmodik a nyomor. — A nagy Pénztáros. — Eme nagy tivornyán. — Ezekből kettő (Párizs az én Bakonyom és Héja nász az avaron) énekszámként lett bemutatva Reinitz megzenésítésében. Az énekszámokat Dr. Urbán látta el. (Előadásomat József Attila „A Dunánál" c. verse utolsó strófájának elolvasásával fejeztem be) szintén cseh fordításban. Majd Dr. Holzknecht zárta be az estet Bartók „Három magyar népdalának" az eljátszásával. A versek elolvasása alatt módomban volt a közönség arcának és lélektanának a tanulmányozására (!) s mondhatom, a hatás teljes, rendkívüli volt. Ady nagyon tetszett, meghódította Prágát. Az egyik itteni vezetőfolyóirat a legközelebbi számába öt válogatott Ady verset kötött le. Majd ha megjelenik a szám (március elején), el fogom neked küldeni. Kiadó is jelentkezik már. Három kötetben szeretné kiadni az általunk kontemplált vers-anyagot. Én együtt szeretném kiadni az egészet. Eddig 73 kész fordításunk van, az Új Versek-bői már csak a Gare de l'Esten hiányzik, kemény dió! Ellenben pompásan sikerült az „Ős .Kaján!" Az általam elkészített nyersfordítások száma már elérte a 175-öt. A kottákat még megtartom alighanem még kelleni fognak. Nagyon jól tennéd, ha Dr. Hartlnak írnál egy pár sort válaszképpen a levelére. Örülne neki s kell, hogy ne lankadjon el ebben a nehéz és fárasztó munkában, amely még csak nem is hoz semmit a konyhára. Legalábbis egyelőre nem. A Művészklub nem fizet, ott örül a halandó, aki felléphet, akit meghívnak! Itt volt Németh Mária, beszéltem vele, meg akartam hívni az estre. Előtte való napon vendégszerepelt, bűbájos volt. Roppantul sajnálta, hogy pont az Ady-est reggelén kell szerződésének az értelmében elutaznia, különben eljött volna. Ennyi a beszámolóm, remélem, örömödre szolgál. Ha esetleg valahol nálatok az estről hír jelenne meg, küldd el, kérlek. Itt a lapok nem írnak a Művészklub előadóestjeiről. Ez azonban egyáltalában nem kisebbíti az est gyönyörű sikerét. Egyébként Dr. Hartl barátommal együtt őszintén köszönjük utolsó leveled tartalmát s igaz szeretettel üdvözlünk. Hasonlóan üdvözlöm minden ottani jóbarátomat, akikhez változatlan jóérzések fűznek. A. Straka 8 Praha, 17. IV. 1940. Kedves Barátom, köszönöm a levelet, a cikket, a híreket. Kaphatnék-e a cikkből még egy kivágást a Művészklub számára? Jót tenne! Ámbátor furcsán esik nekem a saját levelemet olvasnom cikk formájában. Sohasem buktam karrierre, elismerésre, meg más effélére, ezért nem szeretem a reklámot sem. Nem azért teszem, amit teszek. Jól esett Móricz és Német M. üdvözlete, szívből viszonzom. Egyébként Móricz és Szabó D. jubileu-
