Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Sára Péter: Levelek Anton Strakától

mairól írtam egy kollektív cikket a Brázdának, most várom a megjelenését. Majd el fogom Neked küldeni. Mai levelemhez két magyartárgyú cikkem kivágását küldöm: Sértő Kálmánról s az utolsó évek részben cseh tárgyú magyar színdarabjáról ; itt írok Dr. Galamb darabjáról is, már amennyit tudtam írni. Ha kaphatnék szöveget, fényképeket, recenziókat, írnék róla bővebben. Már ez a cikk is nagy érdeklődést keltett. Ami a leveled további tartalmát illeti, azon már igazán nem fogunk összeveszni, hogyha Te filológiai alapon a „szlovák" szó helyett a másik, a mi fülünknek nem éppen kellemes csengésű szót fogod hébe-korba használni. Csak nagyobb baj ne lenne a világon! Az Ady kottákból az első s a harmadik van meg, hiányzik a második füzet. De ismétlem, semmiesetre sem akarlak megterhelni, főleg anyagilag. Ezért teljesen Reád bízom a dolgot. Örülök, hogy a „fekete zongoránál" teljesen találkoztak a nézeteink. Hasonló szinonim alapon oldottam meg végre ápr. 16-án hajnalban a Gare de l'Esten problémáját is. S így a kész fordítások száma 78-ra emelkedett, de a nyers fordításoké 205-re. Majd legközelebb elküldöm Neked a Gare de l'Esten vers fordítástechnikáját: a Dr. Hartl által készített verset, egybevetve az általam ady-sított végleges formával. Ámbár nálunk semmi sem végleges: az lesz a végleges, ami majd a könyvben nyomtatásban fog megjelenni. Addig is állandóan fúrunk-faragunk a verseken. Még egyet meg kell említenem, már egyszer megírtam: Dr. Hartl egyáltalában nem költő, egyedül és csakis elismert műfordító s itt a K. N. cikkébe hiba csúszott bele. Talán ez a műfordítónál gyakran nagy előnyt is jelent, ha maga nem költő ; pontosabban fordít s ragaszkodik az eredetihez. A Költő-műfordítót ugyanis nagyon szereti megcsiklandozni az „átköltés" ördögfiókája (ments meg Uram minket!). Csakis a nyelvet és az egyént teljesen ismerő, kongeniális költő-műfordítónak volna szabad bármit is „átkölteni" — ámbár így is nagy a rizikó. Hál'istennek, végre-valahára az első Ady kötetből kiválasztott versek lefordításával teljesen készen vagyunk. De hol van még a többi? Tegnap este Brünnben voltam egy opera-ujdonságon. Meglepett a csodálatosan szép kiállítás, a díszletek, ilyesmit még nem láttam soha ! Azt a színpompát és fény-tivornyát állandóan a szemem előtt látom. A hátteret egy domboldalon épült kis falu képezte : fekete alapra felszögezett, kiszínezett s reflektortechnikailag nagyszerűen megvilágított plasztikus házképek, valódi ereszekkel, árnyékolással, szalmazsuppal. Elállt a lélekzetünk az ámulattól. íme: inter arma is állandóan a múzsákkal kacérkodunk. De nem is győzöm eléggé hálálkodni a Magasságbélinek, hogy ilyenné fabrikált! De a legszebb dolgokat is be kell fejezni, én is zárom soraimat, igaz baráti kézszorítással üdvözöllek, kedves feleségednek kézcsókomat küldöm i A. Straka 12 Petőfi Múzeum évkönyve 177