Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Miklós Róbert: Az „Aradi vészlapok" szerkesztői levelezéséből

tand, sőt megvallom ha ez közöltetnék, könnyen megbánatnánk adakozási készségüket azokkal is, kik eddig olly nagy szerencsétlenséget képzelvék, gazdag segélylyel gyámolítottak bennünket. Én tehát a' dolgok illyetén állásában, egy részt az ellenemi igazságos felszólalástól, más részt pedig attól tartván, hogy a' prózai czikk kinyomatásával Nagyságod és nemeskeblű vállalata czélt nem érend, kénytetve érzem magamat sem egyik sem másik czikket be nem küldeni, alázattal bocsánatot kérvén hogy ezt illy későn nyilvánítom ki; melly késedelemnek oka ismét nem egyéb, mint az: hogy egy középczikket akartam írni, de azt már most dolgaim fölöttébb meggyűlvén el nem készíthetem. Náray itt küld három féle műdarabot, 's kéri azokat Nagyságod ítélete 's czélja szerint kiadatni ; és pedig ez úttal csak egy rosz versecskével szolgálok, a' többit későbben okvetlenül beküldendvén. Egyéb iránt midőn még egyszer bocsánatot kérnék a' kérdéses árvízleírási czikknek semmi esetre be nem küldhetéseért, a' Világban megjelent ebbeli első tudósításomra nézve azt jegyzem meg, hogy az az első rémület befolyása alatt íratott, 's akkor a' veszély nagyszerűségét csak hír, most már adatok szerint kellene közlenem. Magamat Nagyságod szíves kegyeibe ajánlván tisztelettel vagyok Nagyságodnak alázatos tisztelő szolgája: Sárosy. U. I. Az érintett dolgozatokat, mivel több ívre terjednek, czélszerűbbnek látom gyors szekér utján felszállítani. 3 Arad. jun. 12-dikén 844. Nagyságos Ür! A' mult héten Gorovéhoz és Somogyi Antalhoz tett kirándulásomból hazatérvén, sajnálattal olvastam Nagysádnak és Jascho-Nagyságának a' vész leírása iránti újabb megkeresését: de még inkább sajnálattal ama legutóbbit, mellyet Nagyságod hozzám, mint már itthonn levőhez intézni méltóztatott, azon felhívással: hogy ha bár csak száraz vázlatát is adnám az árvíznek. Sajnálattal, mondom, azért: mivel az Album megjelenését e' miatt gátolva hívén, nem lehet magamat ha csak némileg is nem vádolnom ; főleg pedig azért, mivel hazaérkeztemkor a' hivatalos munkák halmaza által — minek valóságát Petrubány Antal úr is tanúsíthatja — elbontatván, az óta délig mindennap ülést tartánk, délután pedig a

5 következő napi ülésen előadandott tárgyakon kelle rágódnom, 's így nem juthattam egy szabad és nyugodt pillanathoz sem, mellyben eddig Nagyságod kívánatának — a' vész száraz vázlata' megírásával eleget tehettem volna. Ide járul az is : hogy az előbb írt két czikk írására fordított időmet megsajnálván, azokat akkor, midőn Fábián Gábor ellenemi kikeléssel fenyegetett, iránta támadt bosszúságomban összetépvén, most már még csak azokat sem használhatom. Ma még előterjesztményeket készítek a' hónapi ülésre : de hónap délután hozzá fogok a' vésznek rövid és száraz vázolatbani leírásához 's azt vasárnap a' vagy hétfőn Nagyságod okvetlenül megkapandja. Ha tehát már eddig várakozott, várja be még Nagyságod ez egy pár napot — ha lehetséges. — Hogy a' „Korona hegyet" nem fogja keresztül bocsátani a' könyvvizsgáló előre sejtettem: de mi gátolná „Rébi lányom" megjelenését, meg nem foghatom. Azon kis czélzás talán a' túrmezeiekre, ? hiszen erre nézve maga a kormány is a' magyar nemzet mellett tartani látszik. Itt küldök a' kitörült epigramm helyett hármat; 's a' netán kitörülendő „Rébi lányom" helyett a' „Vésztői lánykát" mellyeknek, ha lehet, felvételét már ha csak azon szégyen elkerülése tekintetéből is kérem, hogy az Albumban az egy