Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Miklós Róbert: Az „Aradi vészlapok" szerkesztői levelezéséből

felettesei gyanúsan szemlélik. Császár eleget is tesz kívánságának, epigrammái Szilágy néven jelennek meg az albumban. Kuthy Lajos, aki 1844 november 13-ig Pozsonyban Batthyányi Lajos magántitkára, április 29-i keltezéssel küldi kész írását. Kurta kísérő levélben odaveti: „Legyen gondod rá, hogy majd ne kelljen készpénzen vennem egy példányt, vagy zaklatnom értté a* mai goromba kiadókat." — Kunoss Endre, aki szintén Pozsonyban él és ott a Hírnök segédszerkesztője, ugyancsak nagybetegen értesíti Császárt, hogy csak régebbi verseiből tud küldeni. Levelét április 9-én keltezte, június 22-én meghalt. Március 31-én Pozsonyból keltezi levelét Barthos János is, aki mint kishivatalnok, főnökei rosszallása miatt, már évek óta álnév alatt Írogatja novelláit. A Regélő Pesti Divatlap szerkesztője, Garay János április 1-én a szerkesztőtársnak kijáró tisztelettel küldi el verseit: „Igen örülnék, ha a' czélnak és 's Nagyságod' ízlésének megfelelne. Fogadja tőlem olly szívesen, minő jó érzéssel nyújtom azt a' szenvedő emberiség' oltárára 's bizodalommal Nagyságodnak szerkesztői kezeibe." Tompa Mihály utolsó teológiai évét tölti Sárospatakon. Császár felszólítása nyilván igen nagy örömet jelentett számára. Ó már március 16-án kelt válaszlevelében megköszöni a szerkesztő bizalmát: „Becses fölszólítása által, csekélységem fölötte megtiszteltetve érzi magát; 's ha verseimmel, az érintett végre czélt érhetend: dúsan megvagyok jutalmazva." Tóth Lőrincz ebben az időben szintén Pozsonyban él, Batthyányi Kázmér jogtanácsosa, távollevő főrendek képviselője, több követség, valamint a Jelenkor és a Pesti Hírlap tudósítója. Március 18-án, majd április 22-én kelt levelében arról értesíti Császárt, hogy dolgainak „túlságos tömege közt lehetetlennek látszik" valami újat alkotnia, de kimeríthetetlen utinaplójából kellő átdolgozás után szívesen bocsát valamit a szerkesztő rendelkezésére. Tóth Lőrinc ugyanis 1839 '40-ben Gorove István társaságában nagyobb nyugateurópai utazást tett, ennek emlékeit őrzi az „Aradi Vészlapok"-ban megjelent „Hollandi út" c. írása. Sárosy Gyula az egyetlen a munkatársak között, aki nemcsak Arad megyei születésű hanem 1840 decembere óta Aradon él, kezdetben mint váltótörvényszéki jegyző, 1843tól mint előadó bíró. Császárhoz elsősorban nem az irodalom, hanem a hivatal kapcsolja. Leveleinek hangjából ez világosan kitűnik. Sárosy leveleit egyrészt személyes vonatkozásai, másrészt az „Aradi Vészlapok" szerkesztésének történetére vonatkozó utalásai miatt teljes terjedelmükben közöljük. I Arad. mart. 15-kén 844. Nagyságos Úr; Szeretve tisztelt Uram! Nagyságod elfoglaltságról panaszkodik. Méltán: mert nem ismerek embert, ki a' legközelebbi évek alatt nyilvánosan olly roppant munkásságot fejtett volna ki, mint a' Magyar Váltójog; irománypéldák; fiumei vasút, költemények, életképek, vezércikkek és végre az Olaszországi utazások lelkes írója. És ha hozzá' vesszük: hogy Nagyságod a' tek. Vtófeltörvényszéknek egyik legmunkásabb bírája, továbbá: hogy családatya, tudóstársasági tag, 's még ezeken felül minden szépirodalmi lapnak dolgozótársa, valóban szinte megfoghatatlan: miként bírja meg a' gyönge test, és miként a' lélek ezen borzasztó szellemi strapatiót? És Nagyságod ennyi elfoglaltatása között még arra is rá ér, hogy vízkárvallott lakosúik sorsán enyhítendő, miként ezt Kliegl részére (ha jól emlékezem) tevé, zsebkönyvet szerkeszszen ! Én sem voltam, szerény öntudattal mondhatom el, a' köztársaság heréje; első ifjúságom óta saját munkásságom, 's nem örökölt szerencse után eszem keserű kenyeremet; van tehát fogalmam az elfoglalt élet