Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

laszait közöljük - még az ő, Déry kisebb közbeszólásait is elhagyva. Kiegészítettük viszont a jegyzőkönyvet azzal a levéllel, amelyet Déry Teöke Gézához írt az estet követő napokban, s amelyben visszatér egy, a vita során megválaszolatlan kérdésre, illetve javaslatra. Tesszük ezt nemcsak azért, mert e levél szervesen hozzátartozik a találkozáshoz, hanem azért is, mert a felvetett témát Déry központi fontosságúnak ítélte. Egy jó szándékú ifjú felszólaló ugyanis azt javasolta, hogy az olvasás megkedveltetése és a politikai témák népszerűsítése érdekében az írók írjanak ponyvát az új olvasóiknak ... Déry válaszát nem nehéz kikövetkeztetni. De hogy a felvetés a gondok sűrűjébe talált, azt a vita jegyzőkönyvének harminc évvel későbbi visszhangja is világosan megmutatta. (L. Juhász Géza: Dokumentum: Hogyan írni a népnek. Ponyvairodalmat a munkásoknak?! = Magyar Szó (Újvidék) 1978. aug.12., 11.) TEÖKE GÉZA. Tisztelt Elvtársak! A Ganz Villamossági Gyár a magyar iparnak egyik legnagyobb stratégiai gócpontot jelentő bástyája, és mi, a munkáspártokba tartozó dolgozók jól tudjuk, hogy ez a termelés vonalán milyen feladatokat ró ránk. Az ország újjáépítését szolgáló hároméves terv azonban nemcsak azt tűzte ki célul, hogy a termelést fokozza, gazdaságosabbá tegye, hogy a dolgozók anyagi jólétét előmozdítsa, hanem azt is, hogy a magyar nép kultúrigényeit fokozzuk, és azt a lehető legmagasabb fokon juttassuk kielégítésre. Az elmúlt hét szombatján a Ganz Villamossági Gyár megtekintette a Nemzeti Színházban Déry Tibor Itthon című darabját. Testületileg kivonultunk erre az előadásra, a Villamossági Gyár, a Vagongyár és a Hajógyár, valamint a demokratikus rendőrség képviselői. Ezzel a színházlátogatásunkkal három dolgot kívántunk kifejezésre juttatni. Először azt, hogy a színházba járás ma már nem jelent kiváltságot egyes osztályok részére, mint a múltban volt, hanem elsősorban a dolgozóknak van joguk ahhoz, hogy szabad idejükben nívósán szórakozzanak, hogy megismerhessék és megszerethessék a művészi szépet. Másodszor: a Csillag című szépirodalmi folyóirat egyik céljául tűzte ki azt, hogy a magyar irodalmat, a magyar írókat közelebb hozza a dolgozó tömegekhez. A Csillag szerkesztő bizottságából Déry Tibor volt az, aki a Ganz Hajógyár mellett kérésemre elvállalta, hogy a Ganz Villamossági Gyár dolgozóival is felveszi a kapcsolatot. Úgy éreztük, hogy ennek a felénk nyújtott baráti kéznek elébe kell mennünk, és ezzel a mi színházlátogatásunkkal köszönetünket akartuk kifejezni. Harmadszor pedig kifejezésre kívántuk juttatni azt, hogy hálásak vagyunk a magyar művészek azon csoportjának, akik nyíltan kiálltak a népi demokrácia mellett, akik színvallást tettek a dolgozók mellett, és ezek közé tartozik Déry Tibor. (Nagy taps, éljenzés.)