Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

Centenáris ünnepségeink sorozatába jól beleillik tehát ez a színházlátogatásunk és az azt követő mai vitaesténk, amelyen mély tisztelettel és elvtársi szeretettel üdvözlöm körünkben Déry Tibort. Erre a vitadélutánunkra meghívtuk a társgyárak képviselőit is, őket is szeretettel üdvözlöm, valamint a szociáldemokrata testvérpárt jelenlevő képviselőit, mert ezzel is kifejezésre akartuk juttatni, hogy a nagy kérdésekben nem lehet és nem szabad, hogy különbség legyen munkáspárt és munkáspárt között. Örömmel és szeretettel üdvözlöm a demokratikus rendőrség ilyen nagy számban megjelent képviselőit, akik ezzel bizonyságot tettek amellett, hogy a magyar irodalom, a magyar művészet iránt ők is a legmelegebben érdeklődnek. Felkérem Déry Tibort, hogy nyissa meg a vitát. DÉRY TIBOR. Szabadság, Elvtársak! Elsősorban be kell jelentenem, hogy én író vagyok, és az én mesterségem az írott szó és nem az eleven szó, tehát én rossz szónok vagyok; ezt majd nézzék el nekem. Másodsorban üdvözletet hozok Major Tamás elvtárstól (éljenzés és taps), aki megígérte, hogy kijön. Nem tudott eljönni. Meg kell mondanom azt, hogy Major napi 14-15 órát dolgozik, ha tehát azt mondja, hogy nem tud kijönni, ez nem üres kifogás, hanem tényleg úgy be van fogva, hogy képtelen volt eljönni. Ezt is nézzék el nekem. Most hadd mondjam el maguknak egy meglepetésemet itt a terembe való bejövetelem alkalmával. Nagyon kedves meglepetés volt a rendőr elvtársak jelenléte. Az jutott eszembe, hogy ha ezelőtt tíz évvel jöttem volna be egy terembe, ahol ennyi egyenruhát látok, úgy sarkon fordultam volna, hogy a lábam se éri a földet; most pedig megmelegedett a szívem, és amilyen hálás vagyok mindannyiuknak, hogy eljöttek, még külön hálás vagyok a rendőröknek, hogy most már emberi viszonyba tudok velük kerülni. Elvtársak! Ne várjanak tőlem előadást. Nem azért jöttem, hogy a darabról beszéljek. A darab magáért beszél: hajó a darab, jól beszél, ha rossz, rosszul beszél. Utólagos magyarázatokkal nem tudok rajta segíteni, ha történetesen rossz a darab. Voltaképp azért jöttem ki, hogy szerepet cseréljek magukkal. Ott én voltam a színpadon, legalábbis képletesen, amikor maguk a nézőtéren ültek; most én magukat ráncigálom fel a színpadra. Azt szeretném, ha teljesen fesztelenül, úgy, ahogy a kedvük és meggyőződésük diktálja, elmondanák nekem, hogy mi tetszett és mi nem tetszett maguknak. Meg kell mondanom a következőt: ezt meglehetősen önző szándékból teszem, mert én akarok ebből a mai délutánból hasznot húzni, talán nagyobbat, mint amennyit maguk húznak az én jelenlétemből. Nyilvánvaló, hogy az író azért ír, hogy elolvassák. Ez meglehetősen útszéli bölcsességnek tetszik, de nem az. Rendkívül fogas kérdést lehetne e tétel mellé rögtön odabiggyeszteni: igen ám, az író azért ír, hogy olvassák! De kik olvassák? Elvtársaim! Én huszonkilenc éve vagyok kommunista (éljenzés), és amióta az eszemet tudom, ezt az ügyet igyekeztem szolgálni. Ebből egyenesén az következik,