Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

A meglehetősen hosszú cím, amelyet a Kortárs egykori szerkesztője, Kovács Sándor Iván adott a terjedelmes dokumentum közzétételének, pontosan körülírja a Salgótarjánhói „kiemelt" Teöke Géza irodalomnépszerűsítővállalkozását. Aki akkoriban függetlenített üzemi „kultúrfelelősök" bevonásával megszervezte a Nemzeti Színház egy olyan előadásának a megtekintését, amelyen a nézőteret teljes egészében a gyár és néhány rokonintézmény dolgozói töltötték meg. Már ez is úttörő vállalkozás volt, de még inkább annak tekinthető (1948 legelején!) az a közös élményt követő vita, amelyen a résztvevők elmondhatták észrevételeiket, kifogásaikat. Az író - mit tehetett?- eleget tett a meghívásnak és a saját maga által vállalt szerepnek, s igyekezett védeni, magyarázni darabja egy-egy részletét. (Ekkorra - talán az előző interjú tanulságai nyomán is - már érezte történetének túlpolitizálását, gyengéit. Mindenesetre erre utal, hogy a színdarabbal párhuzamosan megírta elbeszélésben is a hazatérő hadifogoly konfliktusát: de ezúttal már munkáskörnyezetben és viszonylag békés megoldással: a volt férj átveszi régi jogait - az egykori feleség józan egyetértésével. (L. Itthon. = In Theokritosz Újpesten. 1 .köt. 392-399.) - S ne fukarkodjunk az esemény pontos időbeli körülhatárolásával sem. Déiy 1948-as naptárnoteszében január 22-énél megtaláljuk a bejegyzést: „Ganz - 1/4 5 kocsi", s ez már a találkozást megelőző előadást is behatárolja január 17-re. (Teöke Géza ugyanis szombati napot emleget a jegyzőkönyvet bemutató bevezetőjében.) A többórás vita érdekesen és tanulságosan alakult. Többen, így Teöke Géza is a „demokratikus irodalom" egyik első alkotását üdvözölték az Itthoni»an, amely úgymond nemcsak „esztétikai gyönyörűséget" ad, hatására nézői!olvasói „etikailag is nemesek, többek lesznek". A többség azonban kifogásait is elmondta. így voltak, akik a munkás-polgármester, Borbíró Mihály passzivitását bírálták, mások felesége döntésének lassúságát. A legtöbb vélemény azonban a hazatérő Király István személye, öngyilkossága körül csapott össze: egyesek a halál helyett inkább bíróság elé állítását javasolták, s igazságosabbnak látták volna, ha sajnáltatása helyett a demokrácia munkára fogja. De szóba kerültek kisebb részletkérdések is, például két epizód, amelyekből Király a magát özvegynek hívő asszony új házasságáról értesült, illet\>e Király vívódásait húzta alá. Végül sokan mondtak véleményt a színészi alakításokról: Major Tamáséról, aki Borbíró Mihályt és Uray Tivadaréról, aki Király Istvánt elevenítette meg, de szóltak a volt!új feleség szerepében játszó Sulyok Máriáról is. Bár e vita irodalomszociológiai szempontból valóságos kincsesbánya, terjedelmi okok miatt nem vállalkozhattunk teljes közlésére. Egyedül Teöke Géza felvezetését, illetve Déiy Tibor megnyitóját és vitazáró vá-