Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1957

Luigi Fossati: A nép és az írók egysége a budapesti felkelés napjaiban Interjú Déry Tiborral, az egyik legnagyobb magyar írástudóval Először: Eunita de popolo e serittori nei giorni dell'insurrezione de Budapest. = Avanti (Milano) 1957. jan.16. Nr.14., 8. Magyarul itt először - Csala Károly fordításában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: méltó befejezése Déry 1956-tal kapcsolatos megnyilatkozásainak, már-már vallomás szerűen foglalja össze mindazt az érzelmi és szellemi kötődést, amely forradalmi magatartását meghatározza. Az interjú adását a napló szűkszavú január 14-i bejegyzése tartalmazza. - Szövege a Déry-per egyik hangsúlyos részeként szerepelt. Viszontlátjuk a pert előkészítő 1957. július 8-i kihallgatás témái között, de magában a vádiratban is. Az Avanti 1957. február I5-i és 17-18-i számaiban folytatásokban közölte A téglafal mögött fordítását is (Dietro el muro di mattoni). Budapest, 15-én. - A magyar irodalom egyik legtekintélyesebb képviselőjével találkoztunk ma, a hazájában és külföldön egyaránt híres kommunista íróval, Déry Tiborral (két regénye jelenik meg az Einaudinál: A befejezetlen mondat és a Niki), aki pár hónapja a Magyar Népköztársaság szocialista demokratizálásáról szóló viták középpontjában állt. Déry Tibor gondolkodásában a magyar baloldali értelmiségiek többségének felfogása tükröződik, akiknek sikerült tökéletes azonosságra jutniuk a munkásosztállyal; azokról a témákról beszélgettünk vele, amelyek mostanában a legszenvedélyesebb viták tárgyai. Kérdeztük Déry véleményét a tavaly októberi magyarországi eseményekről. A következő választ adta: „Meg vagyok győződve róla, hogy ez volt a legszebb forradalom a magyar történelemben és a magyar munkásmozgalomban. Tudom jól, hogy a hivatalos értékelés nem egyezik ezzel: de azt mondhatom, hogy véleményem szerint ez a hivatalos értékelés ellentétben áll az egész népével. Reménykedem benne, hogy később egyetértésre lehet majd jutni ebben a kérdésben; ma még túl sok akadálya van, s nem mind olyan természetű, hogy meg lehetne vitatni. Hozzá kell még tennem, hogy sem én, sem a többi magyar író, akiknek a kilenctized része osztja az én értékelésemet - nem táplálunk semminő ké-