Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

ivei (Irodalmi Újság 1955. dec.31. 53.sz. 3.) Bizonyos jelek azonban azt is sejttették, hogy az adminisztratív intézkedések még nem zárultak le véglegesen. Ilyen előzmények keretezték a XX. kongresszus 1956. február I4-i megnyitását, határozatait. Hruscsov történelmi jelentőségű beszédét ezúttal is csak megemlítjük. Figyelmünk középpontjában a hazai vonatkozások állnak: Rákosi huzakodása felelősségének beismerésétől, a „nyitás" halogatása - és mindennek egyre nyugtalanítóbb hatása az írótársadalomra; az a körülmény, hogy több mint egy hónap telt el, amíg az írószövetség párszervezete március 30-án napirendjére merte tűzni a változásokat. Most sem saját kezdeményezésére, hanem a vontatottan mégis csak meginduló központi intézkedések nyomán; azt követően, hogy Szálai Béla, a Politikai Bizottság és a Titkárság tagja március végén tájékoztatót tartott a XX. kongresszusról az írók egy megszűrt csoportjának. A március 30-ra összehívott taggyűlés azonban így is robbant; nem fogadta el a magyar pártnak azt az értelmezését, amely szerint a „mi" politikánk végeredményben már korábban is a Moszk\'ában meghirdetett új elvek mentén valósult meg. A forrpontot Lukácsy Sándornak, az Országos Könyvhivatal egykori vezetőjének a felszólalása jelentette, aki Nagy Imre rehabilitálásán túl felvetette a koncepciós perek és személy szerint Rajk László meggyilkolásának a felelősségét is. A javaslat annyira meglepte a pártvezetés jelen levő képviselőjét, Andics Erzsébetet, hogy a taggyűlést felfüggesztette, s az csak két hét múltán kapott lehetőséget a vita befejezésére. Ilyen körülmények között hangzott el Déiy Tibor felszólalása. Amely azonban eleve nem törekedett általános vagy országos kérdések felvetésére. A „magánvilág" határai között mozgott, nem vitázott; célja az elhatárolódás volt. A múlt évi elnökségből való kiválását követően ezúttal írószövetségi tagságát is felmondja, s egyben párttagságát is a vezetés bocsánatkérésétől, sérelmeinek nyilvános feloldásától teszi függővé. - E hadüzenetet követően Déry nem vett részt sem az írószövetség (például a június 22-én tartott kibővített vezetőségi ülésen), sem a pártszen>ezet munkájában. Politikai nézetének kifejtésére más keretet keresett és talált. (Az írószövetség vitáit és forradalmasodó politikai ténykedését l. írók lázadása. 1956-os írószövetségi jegyzőkönyvek. Sajtó alá rend. Standeisky Eva. Bp., 1990., illene Rainer M. János: Az író helye. Viták a magyar irodalmi sajtóban 1953-1956. Bp., 1990.) A felszólalás két részletkérdése: Rákosi Mátyás idézett „ajánlása" az írók adminisztratív megrendszabályozására minden valószínűség szerint az 1955. május elsejei pártközponti találkozón hangzott el, amelyen Déry is és Király Isnőn is jelen volt. - Az utolsó mondatokban