Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1954

- Eddig is nagyon sok örömet okozott nekem ez az előadás, mert még ritkán találtam olyan közvetlen kapcsolatot a közönséggel, mint ebben a kis szatírában, amelyben közéletünknek egyik legutálatosabb jelenségét, a becstelen strébert tűztem tollhegyre. A közönség estéről estére olyan félreérthetetlenül adja jelét a darabbal való egyetértésnek, hogy szebb sikert író nem kívánhat. Talán ez a kis írásmű is hozzájárul valamennyire ahhoz az erkölcsi, politikai tisztogató munkához, amelybe tavaly júniusban belekezdtünk. - Az elmondottakból következik korunk irodalmának egyik legfontosabb probémája, az író és a közönség kapcsolatának kérdése. Erről is szeretnénk hallani Déry Tibor véleményét. - Nem egy írói munka azon bukik meg, hogy az író nincs tisztában azzal, kinek a számára ír. Túlságosan elvontan képzeli el a maga „vevőjét": az olvasót. A mai művészetnek alighanem ez a legnehezebb problémája. Mit kell megoldani? Az író úgy írjon, hogy munkája a lehető legnagyobb tömegeket ugyanúgy érdekelje, mint saját magát. Mert kétségtelen, hogy ha ő maga mint olvasó nem szívesen olvassa el saját könyvét, akkor nem használta fel minden művészi képességét, ennek eredményeképpen műve korcs lesz és fabatkát sem ér. Igen ám, de hogyan lehet összehangolni az író és az egészen egyszerű olvasó igényét? Hogyan elégítsem ki azt, aki szerencsés körülményeinél fogva évtizedek óta olvas és azt is, aki életének ötödik könyvét veszi kezébe. Könyvemmel hogyan feleljek egyformán az egyetemi tanár, a munkás és a volt uradalmi cseléd kérdéseire? Nyilvánvaló, hogy az írónak tudnia kell: mondanivalóját az olvasók mely rétege számára adja elő. - Vagyis úgy gondolja, hogy az író mindig csak egyetlenegyféle olvasó számára írjon? - Dehogyis ezt gondolom. Félreérti. Amit mondtam, nem azt jelenti, hogy az író ne igyekezzék kapcsolatot találni a lehető legtöbb olvasóval, az egész most készülődő, tanuló néppel. Tapasztalataim arra tanítanak, hogy ha a művészi eredmény helyes felbecsüléséig hosszabb is számukra az út, a nép ízlése valójában sokkal ritkábban téved, mint ahogy azt egynémely irodalompolitikus hiszi. Mankót nyomnak az épkézláb ember kezébe, aki attól persze csak nehezebben jár. Egyet kell tudnia az irodalom gondolóinak is, az írónak is: az író ne hazudjon olvasóinak. - Tudtommal Déry elvtárs nem először jár Pécsett. - 1945-ben, közvetlenül Budapest ostroma és felszabadulása után egy kitelepítő vonattal jöttem ide, a pesti éhínség elől. Három hónapig éltem itt, fent a Mecsekben, itt fejeztem be a Tükör című darabomat, amely azután ősszel előadásra is került a Nemzetiben. - Milyen benyomásai vannak Pécsről? - Nagyon szeretem ezt a várost. Amennyire a magyar vidéki városokat ismerem, még Szegedet is beleértve, talán ez a legvárosibb jellegű. A pécsi írók irodalmi estje néhány perc múlva elkezdődik. Déry Tibor mondja a bevezetőt. Sietnie kell. A magyar irodalom egyik legnépszerűbb íróját várja a közönség, várja a pécsi olvasók tömege.