Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1954

Bevezető és Utószó a Felelet I—II. kötetének első közös kiadásához Először: 1954. l.köt. 5., l.köt. 479. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az Utószó előtti oldal közli azt a Levél elvtársaimhoz kezdetű felhívást, amellyel már a regény I. kötetében is találkoztunk (1950), s amely arra kéri az olvasókat, hogy írják meg véleményüket a regényről. Egy négy kötetre tervezett regény első két kötetét tartja az olvasó a kezében. Az elsőben Köpe Bálint vasmunkás gyermekkorát, a másodikban ifjúságát igyekszem ábrázolni; a harmadik s negyedik kötet férfikoráról fog beszámolni. 1948 márciusában végzem be elbeszélésemet, azokban a történelmi napokban, amikor a magyar állam köztulajdonba vette a száz munkásnál nagyobb létszámmal dolgozó gyárakat, s hősömet vállalatvezetőnek nevezik ki. Körülbelül húsz évet ölel föl a regény, a magyarság, s az emberiség történelmének egyik legváltozatosabb, legterhesebb s a vége felé legmagasabbra emelkedő szakaszát. Hőseimet úgy nézze az olvasó, hogy jellemük két évtized eseményei mögött csak az utolsó kötetben éri el azt a már előre kitervelt végső alakot, amelyben majd búcsút vesznek tőle. * Kötelességemnek tartom figyelmeztetni az olvasót, hogy a regénynek körülbelül két évvel ezelőtt megjelent második kötete heves vitákat váltott ki. A párt fenntartással fogadta, néhány aspektusát határozottan elítélte. Nem tartanám becsületes dolognak, ha az olvasót tájékozatlanságban hagynám a párt állásfoglalásáról. Bírálatának fő kifogása az Előadói Iroda 1952. októberi vitájának tanulsága szerint a második kötet pártábrázolása ellen fordult, többi ellenvetése is főképp ebből indult ki vagy e körül csoportosult. Ezek szerint e kötetben nem adtam meg a pártnak azt a szerepet, amely megilleti, s hatását is főképp hibáival ábrázolom; következménye főhősöm, Köpe Bálint politikai fejlődésének lassúsága. Az Előadói Iroda vitáján elmondott válaszomban elismertem, hogy ez a bírálat helytálló, ha a második kötetet önmagában nézzük, a mű egészéből kiszakítva, de a regény terve szerint a párt szerepe - Bálint fejlődésének ritmusában - a továbbiakban majd erőteljesebb lesz, méltó alapja s kerete annak a hősi forradalmár alaknak, melynek megrajzolására vállalkoztam; végeredményben a regény tehát megkapja politikai egyensúlyát. Természetes, hogy pártom bírálatát a lehető legnagyobb gondossággal s szeretettel mérlegelem, s remélem, hogy munkám még hátralévő két kötete, ha tökéletlenül is, el tudja végezni azt a feladatot, melyet mint kommunista író vállaltam. Budapest, 1954. augusztus