Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

ság rosszkedv. Ez term[észtesen az] ir[odalom dolga.] A sem[atikus]ság és a szűkmellű szempont [viszont] az író minden szavától számonkéri a születő újat, minden sorától a világmindenséget, minden szakasztól [vagy] bekezdéstől a végső győzelmet. Igaz, Ku[czka] eddig eddig nem kényeztette el az olvasót költői kedélyének sokoldalú megnyilvánulásával,* s méltán meglepett [az] öt éve tartó jókedv után egy rosszkedvű vers, de ildomtalan volna megtagadni a jóhiszeműséget kétségtelen tehetségétől és k[ommunista] hűségétől. Kénytelen vafgyok] szóvá tenni [a] Sz[abad] N[épei]. A Sz[abad] N[ép] véleményé[nek] kellene a legmegbízhatóbbnak lennie, a k[ommunista] számára a legjobb segítségnek s főképp abban, ami író számára a legfontosabb a mesterségé beftr Ne kenjük el, ne beszéljünk mellé. A rosszul értelm[ezett] tapintat - pártellenesség. Sajnos, akik [a] Sz[abad] N[ép]ben az ir[odalom]pol[itikát] csinálják, rosszul csinálják a dolgukat. S nemcsak a múltban, hanem most, a jelenben is. Következetlenség, ellentmondások végigvonulnak]-évek óta, s ma inkább, mint valaha. Nem részletezem, csak emlékeztető: egy cikk: Szeberényi: osztatlan felelősség, utolsó Kuczka: tehénre gatya.** Az a véleményem, h[ogy] a Sz [aba d] N[ép] irodal[om]po[litikai] munkatársai között még nem vonták le a kor[mány]pro[gram] kultúrpolitikai] következtetéseit, ill[etve], h[ogy] közöttük még mi[ndig van] ellenállás ez[zel] a pol[itiká]val szemben. Ezért voltam kénytelen szóvá tenni szeiíepét, mert ez az a másik veszély - s pillanatnyilag a nagyobb, amellyel küzdenünk kell. Ennyit akartam mo[ndani]. S még annyit - s ezt ne vegyék frázisnak -, hogy az irodalmi helyzetet ma sokkal jobbnak, reményeit sokkal kézzelfoghatóbbnak látom, mi[nt] az elmúlt esztendőkben. Most már rajtunk is múlik, sokkal jobban inkább, mint eddig, h[ogy] jól végezzük a dolgunkat. * Célzás Kuczkának az ugyancsak 1953-ban megjelent „Mindenkinek! Mindenkinek!" című verseskötetére, amely sematikus fordulatokban szól az 1919-cs Tanácsköztársaságról. ** Célzás László Imre és Fekete Sándor kritikájára: „Hét nap". Szeberényi regénye. = Szabad Nép 1953. júl.9. 190.sz. 3., amelyről Déry már a Nagy Imre beszédet követő felszólalásában is szót ejtett. A Kuczkát csak szőrmentén érintő kritika: Domonkos László: „Mindenkinek! Mindenkinek!" = Szabad Nép 1953. nov.15. 319.sz.3.