Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1954

Utószó A talpsimogatóhoz Először: Csillag 1954. ápr., 4.sz. 602-603. - 1 f. másodpéldányú gépirata a PIM hagyatékának 63., Beszédek, cikkek, műfordítások kézirattári egységének Cikkek 2 palliumában. Címe utólag került - Kunsági Mária írásával - a szöveg élére. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az „új szakaszban" ismét szóhoz jutott szatíraírás sorába állítható. Nagyon távoli indítékaként megemlíthetjük G. M. Malenkovnak az SZKP XIX. kongresszusán (1952. október 5-14.) elmondott beszédét, amelyben - az irodalom feladatai között — új, szocialista Gogolok és Szaltikov-Scsedrinek megjelenését szorgalmazta. - A magyar íróknak azonban nem volt szüksége ilyen ösztönzésre: Veres Péter, majd Urbán Ernő tollából megszülettek a karrierizmust, az elvtelen törtetést és kivagyiságot kigúnyoló művek (Almáskert, Uborkafa). Hogy azonban kezdetben még ezek is ellenállást váltottak ki, beszédesen jelzi Veres Péter kisregényének a sorsa. A „szatírának" minősített kritikai írást - a bürokráciát és karrieristákat tűzte tollára - első lépésként a pártközpont mindössze száz példányban és „kéziratként" engedte kinyomtatni az 1952 szeptemberébenloktóberében a Központi Előadói Iroda ülésére (amelyről már szóltunk a Felelet-vita lezárásakor); s csak hónapokkal később, a Csillag 1953. júniusi számában adott szabad utat megjelentetésének. A talpsimogató keletkezésének „története" van, amely ugyancsak a párt Központi Előadói Irodájának 1952. szeptember/októberi irodalmi vitájára nyúlik vissza. Ezen a fórumon lehettek tanúi a részvevők Király István nyelvi „bravúrjának", amikor egyetértéssel kezdett egy mondatot, majd Révai József „Elég baj az!" közbemordulására - ágy tekerte át annak befejezését, hogy értelme pontosan az ellenkezője lett az elejének. (Az esetről l. Eörsi István és Nagy Péter visszaemlékezését: Kortársak Déry Tiborról. 23., 101., továbbá Aczél Tamás - Méray Tibor: Tisztító vihar című kötetének Dies irae című fejezetét.) - Igaz, egyikük a kezdő mondatot Hajnal Anna költészetével, másikuk Gimes Miklós dolgozatával hozta kapcsolatba; a lényegen, a „produkción", amely természetesen Déryt is megfogta, ez mit sem változtat. S hogy az ihletés mennyire a leírt eseményhez kapcsolódik, meglepően támasztja alá a hagyatéknak az a megállapodása a Népművészeti Intézettel, amelyet feltehetően még a vita lezárása előtt kötöttek, 1952. október 3-án. (L. a PIM 69., Szerződések, számlák kézirattári egységét.)