Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

ESPERSIT. Dehogy mész! SIMON ránéz. Az én dolgom. Néhány pillanatnyi csend. Vagy nem akarod átküldeni a feleségedet? ESPERSIT nyel egyet. Beteg ... Negyven fokos láza van. Az ajtó kicsapódik, a négy erdészgyakornok libasorban bevonul a konyhába. ESPERSIT felemeli a mutatóujját. Figyelünk, fiúk! Felkötjük a textilt! Ennek az elvtársnak Csurgóról orvosra és szülésznőre van szüksége. Az egyik gyakornok elvigyorodik. ESPERSIT ránéz, az asztalra csapja kalapját. Mit vigyorogsz? A feleségének kell, nem neki. A gyakornok újra elvigyorodik. Espersit felteszi kalapját, felpöccenti. - Tehát figyelünk! Egyiketek lemegy Szilvásváradra, az 12 kilométer. Fellármázza az embereket. Orvost és szülésznőt kerítsenek, ha a fene fenét eszik is. A főmérnök majd befűtteti a mozdonyt, az felhozza őket Alsó-Siklóig. Onnét 600 méter gyalog FelsőSiklóig, abba beleizzad a rakomány. Mire felér, ott lesz értük a szán ... Ki itt a legjobb síelő? AZ EGYIK GYAKORNOK. Molnár B. Lajos. EGY MÁSIK. De az még csak egyszer járt lent Szilváson, akkor is nappal. ESPERSIT Te hányszor? A MÁSIK. Én is egyszer. ESPERSIT Nohát felpöccenti kalapját. Molnárhoz. Jól sielsz? MOLNÁR. Tudok. ESPERSIT Nem félsz? Molnár elmosolyodik, hallgat. ESPERSIT Nohát... Ha útközben megijednél, káromkodj egyet, elvtárs, nem hallják ... Hát elmész? Molnár elmosolyodik, szótlanul az ajtó felé indul. ESPERSIT. Csigavér! Mutasd a harisnyádat. Megvizsgálja Molnár harisnyáját, bakancsát, aztán ráhúzza a saját, házigyapjúból kötött szvetterét, kesztyűjét, kezet nyújt. - Hát akkor szabadság, elvtárs, végezd egészéggel. MOLNÁR két ujját sapkájához emeli. Reggelre itt vagyok. ESPERSIT dörmögve. Azt meg már nem hiszem. Molnár a tornác ajtajához ér, kinyitja, a szél besüvölt a szobába. AZ EGYIK GYAKORNOK. Jó cúgja van! 24. kép. A ház előtt egy kis emelkedés, melyről egy messzire elnyúló, hóborította lejtőre látni. Espersit útnak indítja a három technikust, akik három különböző irányban futnak le a lejtőn. Geréb Miksa, az egyik gyakornok, Simont kíséri haza Csurgóra. Simon hátul rááll Geréb sílécére, elindulnak. Másodiknak Bitter János Ómassa felé, más irányban, végül utolsónak Kovács Béla indul Feketesárra, Tót erdészhez, megint más irányba.