Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

rete mellett. (Kötetlen s akár szenvedélyesnek is mondható megnyilatkozásáról sajnos nem maradt ránk írásos emlék.) Az írószövetségi taggyűlés csak Rákosi fellépése után, július 15-én gyűlt egybe. Déry felszólalása az életrajz egyik fontos dokumentuma. Egyrészt egyértelműen jelzi megújulási készségét, másrészt azonban azt is, hogy e fordulatot még nem kevés merev beidegzettséggel fogadja, sok helyütt a pártzsargon jellegzetes fordulataival. (S ne feledjük: a változások kulisszatitkairól való teljes tájékozatlanságban; Nagy Imrét és Rákosit ekkor még a reform egyenértékű képviselőjeként idézve, s felszólalásának első részében szabályosan rímelve Rákosi beszédére, például a higgadtság és körültekintés, illetve az „ellenség" emlegetésében, l. A budapesti pártaktívaértekezlet, Rákosi szövegével. (Szabad Nép 1953. júl.12. 193.sz. 1-2.) A legfontosabb azonban, hogy az új politikára Déry a legerőteljesebben az irodalom közegében - és az elmúlt szektás jelenségek bírálatában reagált. A felszólalásában említett jelenségek filológiai vonatkozásai az alábbiak: Fekete Sándor (László Imrével közösen jegyzett) kritikája a Szabad Nép aznapi számában jelent meg: „Hét nap". Szeberényi Lehel regénye. = 1953. júl.9. 190.sz. 3. - A Déryt támadó Molnár Miklós a vita időpontjában az Irodalmi Újság, Király István a Csillag szerkesztője volt. - Az író vitákat keltő riportjai 1951-1952-ben jelentek meg a Csillagba/!, a Szabad Népben, a Magyar Nemzetben és a Művelt Népben. Már a legelsővel, a baranyai Kis Tapolcát bemutató, A szocialista falu cíművel (l. Botladozás. 2.köt. 52-83.) is bajai voltak a Csillag szerkesztőségének - amely azt kifogásolta például, hogy a riport első változatában Déry „a kommunisták kereste igazságot a malac füléhez" hasonlítja. (L. Aczél Tamás 1951. június I8-án kelt levelét a hagyaték 5., D. T.-nak írt levelek kézirattári egységében.) De felháborodást vált ki a kubikusok rossz keresetét megörökítő sajóbábonyi riportja is, amelyet Urbán Ernő állított pellengérre az Előadói Iroda vitáinak hevében (a kifogásolt és utóbb kicenzúrázott rész szövegét 1. kötetünkben); s szépen megleckézteti e meggondolatlanul nyíltszavú írásokat Somlyó György is A költői „őszinteségéről című cikkében (Irodalmi Újság 1952. dec.4. 25.sz. 5.). Végül nem marad visszhang nélkül a csak 1953 decemberében és az Új Hangban nyilvánosságra jutó Ormányság sem (Botladozás. 2. köt. 240-267.), amely ellen Kónya Lajos, az írószövetség egykori főtitkára szállt hadba. (Déry válaszát l. kötetünkben.) A felszólalás utolsó bekezdésének idézete Révai Józsefnek az MDP Előadói Irodája által 1952 szeptemberében!októberében tartott tanácskozás zárszavából való. (Vita irodalmunk helyzetéről. Bp., 1952. 141.)