Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

Az Ocsenás-Vendel kérdés: Fábry elvtárs abban tévedett, hogy kissé mechanikusan vette át Ocsenás figuráját. Ahol Fábry elvtárs téved, az mindig abból származik, hogy túlságosan szereti a regényt, jobban mint ő. Mi szükség volt Ocsenásra a regényben? Azért volt rá szükség, mert a regényben Bálint egy moralizáló ifjú. Szükség volt az ellenpárjára. Itt azonban Bálint már nem moralizál. Itt Bálintnak van egy osztályösztöne, amely a moralizálás, tépelődés nélkül viszi őt egy bizonyos útra. A konfliktus nem morális probléma. Az, hogy a családját el kell hogy lássa, ez nem tartozik abba a kategóriába, amely moralizálást képez. Ez majdnem hogy azt mondhatná, hogy népfenntartás kérdése. Ha ez igaz, akkor nincs szükség ellenkórusra. Kommunista van, Brányik és Istenes azok. Neisel baloldali szocdem. Ha két kommunista mellett egy spiclit ábrázol, akkor rendkívül igazságtalanul eltoltja az arányokat. Nem fél attól, hogy Ocsenás elveszi a levegőt Bálint elől, mert miért ne tudjunk egy felnőtt, már rég kommunistát egy értetlen kommunista mellett jól ábrázolni. Gellért elvtárs hozzászólásához. Egyetért azzal, hogy az elsőpofozkodási kép nem kívánatos. Nem kívánatos, hogy lumpenprolik pofozzák fel Peyert. Vajon nincsennek-e a regényt nem ismerő olvasók számára érthetetlen ugrások, hézagok. Erre a kérdésre az a válasza, hogy ő nem elfogulatlan ebben a kérdésben, de valamennyire bízik azért az ítéletében, nem hiszi, hogy vannak ilyen részek. Azonban nagyon helyesnek tatja azt a javaslatot, hogy a forgatókönyvet két-három olyan értelmes munkással olvastassuk el, aki nem ismeri a regényt. Hadd mondják meg, hogy van-e ilyen hézag. Ocsenás alakjában túlságosan zavarja az elvtársakat a regény. Ezt is el fogja dönteni az, ha elolvastatjuk a forgatókönyvet olyanokkal, akik nem ismerik a regényt. A rombolás megmutatása ellen elsősorban politikai érvek szólnak. Tekintetbe kell vennie, hogy vajon ezek a rombolások nem voltak-e tipikusak, mert ha azok voltak, akkor nem szabadna kihagyni. Másrészt tekintetbe kell vennie azt a célt, amelyet szolgál, hogy nem szabad egy hamis képet mutatni a Pártnak és a népnek az igazi céljairól. Általában a film sokkal kifejezettebb propagandaeszköz, mint más művészet. Ez azt jelenti, hogy sajátos követelményei is vannak. Amikor rászánta magát arra, hogy ezt a filmet megírja, akkor ránszánta magát arra, hogy regényével ellentétben igyekszik megteremteni valami olyasfélét, mint a kommunista mitológia. Értve ezen azt, hogy a valósághoz tartva magát, de a valóságnak leglényegesebb elemeit dolgozza fel. Hajlik arra az álláspontra, hogy ezeket a rombolásokat és pusztulásokat törölje a filmről. Azt hiszi, a fosztogatást úgy lenne helyes megmutatni, mint a tüntetést megelőző hangulatot, amely igen energikusan ábrázolja a népnek akkori kétségbeesett helyzetét. Hajlik arra is, hogy magának a tüntetésnek a folyamán megtartsa valamennyire a tömegnek ezt az energikus csapongását. Meg fogja próbálni olyan módon megcsinálni, hogy agent provocateurnek ábrázolja a fosztogatókat. Mi volna, ha Istenes azt a provokátort, akit felpofoz, felismerné. Nem szeretné túlságosan angyalok gyülekezetének ábrázolni ezt a tüntetést. Ebben a pillanatban arra hajlik, hogy ne hagyják ki teljesen a tömegeknek ezt a tényleg hiteles viselkedését. Igaz az, hogy Bálintot családja belekényszeríti a tüntetésbe. Ez a kérdés egy egész