Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

rászaladnak a rutsnira. EGY HANG. Gyerünk, csúsztató gyerek! Bálint áll, mintha megkövült volna. Egy öreg munkás melléje lép. MUNKÁS. Nem kell berezelni, öcskös, csak a száját jártatja. Ha jól dolgozol neki, ne félj, nem ereszt el. BÁLINT reménykedve. Ez biztos? Elsötétedés Este van, meggyújtják a lámpákat a generátorban. ROSNER hangja: Kérdem szeretettel, ez a gyerek még mindig itt van? Befut a képbe Bálint mellé, tréfásan megfenyegeti ujjával. Hát aztán megy a munka? BÁLINT egyenesen áll. Megy. ROSNER. Itt tudna maradni még egy sichtára? BÁLINT az arcába néz, aztán lesüti a szemét. ROSNER. Reggel hatig? BÁLINT Lehet, igazgató úr. ROSNER. Helyes. De déli két órára megint munkába kell állnia. BÁLINT lesütött szemmel. Itt leszek. Rosner bólint, tovább megy. Bálint felveti fejét, Istenesre néz, aki időközben a daruval a rutsnihoz érkezett s a medencébe engedte a kocsit. ISTENES. Az éjjel se aludtál. Kibírod? BÁLINT Ki én! ISTENES. Vagy szóljak, hogy engedjen el? BÁLINT fejét rázza. Nem kell szólni, Istenes bácsi. ISTENES. Jól van, fiam, töröld meg az orrod s maradj. De gondolni azt gondolhatsz, amit akarsz. Értesz engem? 26. kép. A generátor túlsó vége. A víztartályból 24 csövön ömlik a víz az üres kocsiba, melyet a daru most hozott hátra a medencéből. A nagy teremben csak a vízcsobogást hallani. Megjött az éjjeli váltás, Istenes átadja a darut. Az emberek mennek kifelé. Az éjjeliek közül az egyik a táblához lép, letörli a nappali műszakot. Az üres tábla mellett látni a tovább dolgozó Bálintot. 27. kép. Vendel felöltözve, zsebre tett kézzel közeledik a csúsztatóhoz, nézi Bálintot. Füttyent egyet, a gyerek hátrafordul. VENDEL gúnyosan. Veled jól bevásárolt az üzem. BÁLINT. Mi bajod? VENDEL. Nem szeretik nálunk a strébereket. Hátat fordít, ellép, fütyür eszik. 28. kép. Istenes és Vendel együtt mennek hazafelé a gyéren világított Lehel utcában. Zuhog az eső. Négy-öt jegeskocsi halad el mellettük az úttesten. Az egyik ko-