Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

zsebébe gyömöszöli. VENDEL. Téged jól kicsinált ez a munka. Vagy máskor is ilyen nehezen fog a fejed? BÁLINT Máskor is, ha disznók közé keveredem. Nem értem a röfögésüket. 24. kép. Künn az udvaron, a kirakodónyílás alatt a jegeskocsin álló kocsirakó a nyíláshoz hajlik, bekiabál. - Hány húzásunk van már, te gyerek? 25. kép. Újra a generátor: Bálint egy falitábla előtt áll, melyre egy-egy krétavonással fel van jegyezve a húzások száma. A jegyzések körülbelül a lába feléig érnek. Bálint a rakodónyíláshoz szalad, kikiált: Negyvenegy! Istenes felé fordulva, aki darujával épp most ér a rutsnihoz. Hány szok lenni egy műszakban, Istenes bácsi. ISTENES. Kilencvenhat. Bálint a fejét vakarja. ISTENES. Elfáradtál, fiam? BÁLINT hetykén. Már hogy én? A generátor túlsó sarkából hallani Rosner úrnak, a gyár tulajdonosának pörlekedő hangját. Gyorsan beszél, hadar: Hát ez meg micsoda, kérdem szeretettel, mi történt azzal a lámpával a bal sarokban, már megint összetörték? Honnét szedjem én azt a rengeteg villanykörtét, azt hiszik, lopom őket? Rosner fürge mozgású, apró ember, befut a képbe, leguggol egy kilyukadt cella mellé, ujjaival piszkálja a lyukakat. ROSNER. Ezt meg mikor cserélték, kérdem szeretettel? S mennyi rozsdás jeget szállítottak le, mielőtt észrevették, s mit fognak nekem holnap visszadobni? Mondat végére Bálint elé ér, hitelen megáll. ROSNER. Ez meg micsoda, Mióta alkalmazunk gyerekeket? BÁLINT komoly nyílt tekintettel szembenéz Rosnerrel. Nem vagyok már gyerek. ROSNER égnek dobja karját. Hát micsoda? ISTENES. Tizenhat éves, igazgató úr. BÁLINT Még csak tizenöt vagyok, Istenes bácsi. ROSNER ránéz. No látja, a gyereknek sincs még kedve dolgozni. BÁLINT komolyan. Tévedni tetszik, igazgató úr. Abból, hogy az igazat mondom, nem következik az, hogy nem akarok dolgozni. ROSNER kiabálva. Hogy tévedek? Sajnálom, mégsem dolgoztatok gyerekeket. Elfordul s már iramodna tovább. Bálint önkéntelenül utánalép. BÁLINT Igazgató úr! Rosner visszafordul. BÁLINT elcsukló hangon. Igazgató úr, négyünket kell eltartanom odahaza. ROSNER fur\'a elindul. Sajnálom. Kilép a képből, már csak a hangját hallani. Az nekem mindegy, sajnálom, nem dolgoztatok gyerekeket. Bálint némán áll. Mögötte a daru eldűti a cellatartó kocsit, a jégtömbök csillogva