Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

harcot igyekszem ábrázolni, melyet a lány többé kevésbé tudatosan folytat szeretője ellen, de ez a benső harc hitelét veszti attól, hogy ugyanakkor teljesen háttérbe szorítom a politikai harc ábrázolását. Ismétlem, igaza van Révai elvtársnak, a lány alakja az ábrázolásnak ettől az aránytalanságtól elferdül s akaratom és sokszorosan kife józott szándékom ellenére is olyan képet kelt az olvasóban, s más vonásokat kapott, mint amiket szántam neki. Ezért juthatott Révai elvtárs arra a meggyőződődésro következtetésre: ,,Déry véleménye az, hogy a szerelemben a férfi és nő pusztán szexuális vonzódása az elsődleges és döntő, erkölcsi törekvéseiknek, gondolkozásuknak, világnézetüknek közelsége, rokonsága és azonossága nem szükséges." fe De ez a következtetés téves, sohasem vallottam ezt. Épp a Nagy Júlia-Farkas Zénó szerelem a bizonyság rá: végül is azért szenved hajótörést, mert kettőjük erkölcsi törekvései és világnézete homlokegyenest ellenkeznek. S az ellenkező végletről bizonyság rá az Eszter- Farkas Zénó szerelem: azért tartanak ki egymás mellett, mert anarchikus világnézetük, mely ugyan mindkettőnél más forrásból ered, egymáshoz köti őket. De elismerem, hogy orro a Révai elvtársnak erre a következtetésére jogot ad Nagy Júlia helytelen ábrázolása. Egyik hiba szüli a másikat. Ha Nagy Júlia helytelenül van ábrázolva, az beletöri rajta keresztül hibás kép kerekedik a pártról is. S meg kell vallanom, hogy a Nagy Júlia megformálásában elkövetett hiba betetőzi az ábrázolás fent említett másik hibáját: a párt erejének és gyöngeségének aránytalan rajzát. Ha már Az olvasó a kiábrándító jelenetek túlsúlyából már az olvasó amúgy is kedvezőtlen képet formált az akkori pártról, most Nagy Júlia véglegesíti ezt a benyomást. Ismét igaza van Révai elvtársnak: akár akarom, akár nem, a II. kötetben Nagy Júlia reprezentálja a pártot, mert valamennyi szereplő kommunista közül vele foglalkozom a leghosszasabban s a legnagyobb részletességgel. En ugyan Igaz, én Brányikot szántam a pártot méltán képviselő, igazi ízig-vérig kommunista szerepére. De minthogy Brányik a két kötetben csak nagy távolságnyira, nagy időközökben szerepel lép olő mindig merül fel. S noha mindig jellegzetesen, tipikus helyzetekben ugyan, de csak rövid jelenetekben, sőt mondhatnám kulcshelyzetekben lép elő, mintegy előkészítve későbbi nagy szereplését, a nagy időközök miatt alakja csak egy-egy rovátkát vés az olvasó emlékezetébe, de nem kapja egyelőre még nem kapja meg azt a súlyt, mint a nála jóval kisebb jelentőségű Nagy Júlia. A párt ábrázolása azonban nemcsak azért ferdült el ebben a kötetben, mert Nagy Júliát helytelenül ábrázoltam Júlia megformálásában hibát vétettem. A pártról való pártábrázolásban összbenyomásban, úgy látom, még nagyobb része van annak, hogy épp erre a kötetre s a kötetnek épp e végére esett a lány életének egyetlen nagy tragikus tévedése. Ami rokonszenvest, vonzót, kommunistához méltót eddig elmondtam róla, az az első kötetbe került, a bukásból megtisztulása felemelkedése s életének hősi szakasza pedig tervem szerint a negyedik kötetbe. A tanárral való szerelmet, melyet már az első kötetben előkészítettem, nem halaszthattam tovább, mert a következő, harmadik kötetben Júlia már túl öreg, már 27-28 éves lett volna. Meg kell még azt is így történt esett, hogy ebben a II. kötetben egymás mellé kerültek a hely-