Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1945

kell a munkáslétszámot, mert nem tudja foglalkoztatni az embereket, őt is csak leszállított fizetéssel tarthatja meg. Cs[endes] úr szótlanul kimegy a szobából. Hazaérve, otthon a szomszédból átharsog a kupié. - Nem lehet ezt kibírni, szólj át! - mondja feleségének. - Nem lehet. Hogy szólhatnánk - feleli ez -, tudod, hogy a háztulfajdonos] rokona. - Csfendes] úr kimegy a konyhába, egy vödröt megtölt vízzel, becsönget a szomszéd lakásba, szó nélkül bemegy a szobába, ahol egy vénlány ül a zongoránál, kinyitja ennek fedelét, beleönti a vödör vizet, szótlanul kimegy. Lakásába visszatérve az előszobában összetalálkozik az épp akkor hazaérkező lányával és kíséretében Z.-vel, a fiatal munkással. Szótlanul nézegeti őket. Hirtelen mozdulattal ingujjra vetkőzik, kabátját nem akasztja a fogasra, hanem a földre dobja. - Segítsz - kérdezi tegeződve Z.-től. Lányával hármasban lemennek a pincébe, ehe+ itt összeszedik az óvóhelyi csákányokat, feszítővasakat, majd felmennek a padlásra, tetőre, nekiállnak a rossz fal lebontásának. A tetőről összecsődítik a ház lakóit, ezek is beállnak a munkába. A napsütéses udvarban látni a lezuhanó köveket, nagy porfelhőket vernek föl.