Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

inunkban is, amikor nem volt hova igazodnunk, nem kaptunk híreket a Szovjetunióból, és egy kicsit a magunk fészek-melegében és a magunk feje szerint éltünk. Én egy ilyen lány legjobb fajtáját akartam ábrázolni tévedéseivel és megtisztulásával együtt. Ez volna a feleletem. A szerelem a Feleletben Válasz Veres Péternek Először. Irodalmi Újság 1952. aug.14. 17.sz. 7. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: hogy miért fortyant fel Déry szokása ellenére Veres Péter cikkére (A „szerelem" a mai magyar irodalomban. = Irodalmi Újság 1952. júl.31. ló.sz. 1-2.), nem nehéz kikövetkeztetni. Veres egy látszólag széles témát vetett fel, amelyet az újonnan megjelent műveken kívánt bemutatni. Am az érintett, illetve idézett szerzőkre szánt terjedelem szembeszökően aránytalan volt. Nem sajnáltuk a fáradságot és gondosan megszámoltuk: a cikk Szabó Pálra 22, Sarkadi Imrére 27, Juhász Ferencre mindösszesen 10 sort szánt, mindhármójukra tehát 59-et. A Déryre vonatkozó passzusok terjedelme viszont nem kevesebb, mint 112 sor, közel kétszerese a többiekének. Joggal vetődhetett fel tehát az érintettben, hogy az előtte felsoroltak csak színfalul szolgálnak - az egész írás az ő regényére és személyére van kihegyezve, s még az sem zárható ki, hogy megrendelésre. Ezt látszottak alátámasztani Veres „elméleti" kitérői is, amelyek az akkor már unos-untalan hangoztatott szocialista realizmus alaptételeit visszhangozták. L. „az író ... a szépnek ... a harcosa, és nemcsak azt kell írnia, ami van, hanem azt is, aminek lennie kell. És nemcsak a politikában és társadalmi ügyekben, hanem az élet minden dolgaiban, tehát a szerelemben is ..." Mindezt a Feleletre alkalmazva: „Déry könyvének legnagyobb hiányossága, hogy nem válhatik emberi ideállá más szavakkal „... Déry könyvében ... vagy rosszul van írva a szerelmi nevelő szándék, vagy nincs is benne semmi jó, esetleg éppen rossz a hatása". Déry cikke nem kíván kommentárt, s Veres válasza se (Még egyszer a szerelem irodalmáról. = Irodalmi Újság 1952. aug.28. 18.sz. 5.), amely visszavonulót fúj, s vita helyett a kérdés általánosságaiba merül. (Szokatlan is volt ez a pengeváltás, szinte magában áll a kor személyes